Elég csak arra gondolni, hogy a tokiói olimpiát és a labdarúgó Európa-bajnokságot jövő évre halasztották, a sakkolimpia az online térbe kényszerült és a világ nagy részén a sporteseményeket szurkolók nélkül, vagy legalábbis nagyon kevés szurkoló előtt lehet megrendezni, ami miatt a csapatok nem kevés bevételtől esnek el.
Azonban ahogy az online eszköz��k piaca vagy a futárszolgálatok, úgy a magyar foci is előre tudott lépni a nehéz helyzet közepette. Ha nem is lehet az időszak győztesének kikiáltani a hazai labdarúgást (elvégre a katartikus EB-kijutást is csak a képernyőkön keresztül lehetett átélni), azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy sikerült kihozni a helyzetből a maximumot. A válogatott esetében és klubszinten egyaránt.
A magyar válogatott felé elvárás volt, hogy a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságra kvalifikálja magát. Először csak a tavaszi pótselejtezőket, majd magát az EB-t is el kellett halasztani: a kontinenstornát 2021 nyarára, a selejtezőket pedig őszre. A halasztásból a nemzeti tizenegy egyértelműen kihozta a maximumot. A szövetségi kapitány, Marco Rossi a felszabadult időt egy a korábbinál modernebb és hatékonyabb játékrendszer meghonosításával töltötte. A Bulgária és az Izland elleni pótselejtezős győzelmek, és a Nemzetek Ligája csoportelsőség azt bizonyítja, ez remekül sikerült neki.
A halasztással ráadásul időt is nyert a csapat. A védelem oszlopa, Willi Orban tavasszal még az ősszel összeszedett sérüléséből lábadozott, így nem állhatott volna rendelkezésre, hiányában pedig a hátsó alakzat nemcsak stabilitást, de egy gólerős bekket is veszített volna. A Ferencváros játékosai nyáron és ősszel rangos nemzetközi meccseken szerezhettek igen hasznos tapasztalatot. A csapat kulcsjátékosa, Szoboszlai Dominik pedig a tavaszi nagy leállás után lendült igazán formába, ekkor kezdett el klubjában is gólokat lőni, gólpasszokat adni. Ezek mind hozzájárultak a válogatott rég nem látott menetelés��hez.
Hasonló a helyzet a Ferencváros esetében is. A magyar bajnok a svéd Djurgarden, a skót Celtic Glasgow, a horvát Dinamo Zagreb és a norvég Molde legyőzésével került a Bajnokok Ligája főtáblájára. A vírushelyzet miatt a megszokott oda-visszavágós párharcok helyett egyetlen meccsen dőltek el a selejtezős ütközetek (kivéve a Molde elleni playoff kört), és ahogy mondani szokták, egy meccsen bármi megtörténhet, és talán könnyebb volt így két vállra fektetni a jóval esélyesebbnek számító Celticet és Dinamot, mint ha két meccset kellett volna megvívni ellenük. A Bajnokok Ligája főtáblán aztán igazi ízelítőt kaphatott a csapat az európai topfutballból. A Barcelona és a Juventus ellen két-két vereség (bár az olaszok elleni torinói meccsen nagyon közel állt a magyar csapat a bravúros pontszerzéshez), a Dinamo Kijev ellen pedig egy döntetlen és egy szoros vereség volt a mérleg. A hat találkozón ugyanakkor nem kevés nemzetközi tapasztalattal gazdagodtak a játékosok, ami a csapat jövője és a válogatott labdarúgók fejlődése szempontjából egyaránt fontos.
És nem szabad megfeledkezni a jó szereplés pénzügyi vonatkozásairól sem. A különféle reklámbevételeknek és jogdíjaknak köszönhetően az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) évről évre busás pénzdíjakat oszthat szét a csapatok között. A magyar bajnok a selejtezős párharcok során elért eredményei miatt 6,4 millió eurót zsebelt be, a 32 csapatos csoportkörbe jutásért 15,25 millió euró üti mindegyik főtáblás csapat markát. A kiharcolt döntetlenért 0,9 millió eurót kapott a klub. Ha sikerült volna meccset nyerni, akkor minden egyes győzelemért 2,7 millió euró járt volna. Az őszi nemzetközi szereplésének köszönhetően a Fradi több mint 8 milliárd forintos pluszbevételre tett szert. Erre jönnek még rá a marketingbevételek, illetve jöhettek volna a jegybevételek is, amennyiben a járványhelyzet erre lehetőséget adott volna. Az sem utolsó szempont, hogy a magas szinten játszott meccseken mutatott jó teljesítmény igencsak felsrófolhatja a játékosok értékét, így ha a klub értékesíteni szeretné őket a játékospiacon, akkor a korábbiaknál magasabb árat kérhet értük.
Azt tehát kijelenthetjük, hogy a hazai labdarúgás a nehéz helyzetből kihozta a legtöbbet, remekül élt a lehetőségeivel és a befektetett pluszmunka – amit a merőben más-más habitusú, de egyaránt nagy munkabírásáról és maximalizmusáról ismert olasz szövetségi kapitány, Marco Rossi, és a Fradinál az ukrán vezetőedző, Szergej Rebrov meghonosított – meghozta gyümölcsét. Sok dolog van, amit a 2020-as évből szeretnénk végre magunk mögött tudni és elfelejteni, de ezeket az eredményeket valóban jó lenne átmenteni a világjárvány utáni időkre is.
