Hatalmas a zöld átállás forrásigénye, problémás lehet a finanszírozás

Hatalmas a zöld átállás forrásigénye, problémás lehet a finanszírozás

Bár a becslések szerint akár 50 ezer milliárd dollárt is megtakaríthat a világ a folyamat végén, a szükséges beruházások jelentős költségvonzata sok szereplő számára is riasztó lehet még.

Amikor a zöld energiára való átállásról beszélünk, leggyakrabban évtizedes célokat fogalmazunk meg ezzel kapcsolatban, ugyanakkor kevés szó esik ennek pénzügyi hátteréről. A mérleg egyik oldalán azt látjuk, hogy jelentős beruházásokra van szükség a környezettudatosság érdekében, cserébe becslések szerint akár 50 ezer milliárd dollárt is megtakaríthat a világ a folyamat végén.

Habár gyakran tűnik úgy, hogy a zöld átállás és az innováció jó úton halad, mivel a szándék egyértelmű, a célok kitűzve, az ehhez szükséges technológia pedig egyre gyorsabban fejlődik, azért még vannak buktatók. Egy igencsak fontos egyetlen hiányzó láncszem a finanszírozás, amelyről sokkal kevesebb szó esik. Pedig pénz nélkül nehéz lesz megvalósítani ezeket a hosszú távú beruházásokat, amelyek majd zöldebbé teszik a gazdaságot.

Mi is az a zöld gazdaság?

A zöldebb gazdaság nem csupán a környezet védelmével jár, hanem becslések szerint 2050-ig csaknem 50 ezer milliárd dollár megtakarítással is számolhatnak a gazdasági szereplők, miközben 25 százalékkal csökkenhet az energetikai átálláshoz szükséges beruházások költsége. Azonban jelenleg még abban a fázisban vagyunk, amikor ezekre a célokra költeni szükséges, hogy később megtérüljenek.

Ráadásul sok szereplő számára úgy tűnhet, hogy a zöld átmenethez szükséges beruházások kifejezetten tőkeigényesek, gyakran lényegesen drágábbak, mint az utóbbi évtizedekben végrehajtott befektetések. Részben ennek is tudható be az, hogy a 2050-re kitűzött karbonsemlegesség finanszírozási oldala egyelőre hiányos, vagyis nem látni, honnan lesz meg a szükséges pénz ezekre, a jelenleg még kimondottan drágának tűnő beruházásokra.

A cél eléréséhez becslések szerint évente legalább 5 ezer milliárd dollárnyi beruházásra lenne szükség, de ez az összeg a 7 ezer milliárdot is meghaladhatja. Ezzel szemben jelenleg a 2 ezer milliárdot sem éri el ezen beruházások összértéke évente. Vagyis érezhetően fel kellene pörgetni az átállást, ha komolyan vesszük a 2050-es célokat – emelte ki S. Nagy Krisztina, a Deloitte Kockázatkezelési Tanácsadás Partnere.

Hogyan lehetséges több tőkét vonzani az energiahatékonysági területekre?

A szakértők jelenleg három fő problémát azonosítanak a területen, amely gátolja a nagyobb mértékű befektetéseket:

  • Mivel a befektetők a kockázat ellentételezéseként több hozamot várnak el, minél kockázatosabb a projekt, annál magasabb a tőkeköltség.
  • A tőkeköltségekből eredő finanszírozási költségek az átmenethez szükséges beruházások akár felét is kitehetik.
  • A fejlődő gazdaságok, amelyeknek a beruházások jelentős részét (70 százalékát) kellene megkapniuk, gyakran nagyobb beruházási kockázatokkal szembesülnek, és az ezeken a területeken megvalósuló projektek általában kevésbé bankképesek, vagyis a kockázat-hozam profiljuk valószínűleg nem felel meg a befektetők kritériumainak ahhoz, hogy elegendő tőkét mozgósítsanak, ami felhajtja a költségeket, és csökkenti a rendelkezésre álló tőkét.

Azonban a problémákra léteznek megoldások is, csak alkalmazni kellene azokat. Az innovatív finanszírozás a kockázatcsökkentő eszközök hatékony, eredményes és időben történő kombinálásával csökkentheti a költségeket. Ezek az eszközök, amelyek a piaci információs aszimmetriákat és a szabályozási keret kiigazításait kezelik, drasztikusan csökkenthetik a rendszerszintű és projektspecifikus kockázatokat, és akár 40 ezer milliárd dollár megtakarítást is eredményezhetnek. Emellett a pénzügyi edukációs hatások révén, ahogy a befektetők és a hitelezők zöld projektekkel kapcsolatos kockázati megítélése javul, valamint ahogy a piacok és a szabályozási környezetek érnek, a tőkeköltségek még tovább csökkenhetnek.

Szintén pozitívum lehet az, hogy mivel a fenntartható projektek kamatlábai idővel várhatóan csökkennek, a projektek számára előnyös lehet ez a tanulási folyamat, mivel befejezésük után is folyamatos lehet a költségcsökkentés.

A befejezett projektek adósság- és tőkeköltségét úgy érdemes megtervezni, hogy azokat minden évben felülvizsgálják, és az új projektek piaci kamatlábai alapján módosítják. A hosszú távú zöld projektek refinanszírozásának lehetővé tétele hozzájárulhat az átmenet megfizethetőbbé tételéhez, mivel a projektek finanszírozási költségei a tőkepiacok érésével csökkenhetnek.

Az adósság és a tőke refinanszírozása 2050-ig összességében akár 10 ezer milliárd dolláros megtakarítást is felszabadíthat.

Ahhoz, hogy a zöld energiára való átállás megfizethető legyen, az érdekelt feleknek teljes mértékben be kell építeniük a zöld energiára való átállást a tőkeellátási stratégiáikba, alkalmazkodniuk kell a zöld energia és a fosszilis alapú projektek értékelésének és számszerűsítésének új módszereihez, kezelniük kell a rendszerszintű kockázatokat, és megfelelő eszközöket kell létrehozniuk a zöld energia projektek első hullámainak támogatására, hogy aktiválják és fenntartsák mind a technológiai-gazdasági tanulást az előzetes költségek csökkentése érdekében, mind a pénzügyi tanulást a pénzügyi akadályok minimalizálása érdekében – fejtette ki Szücs Réka, a Deloitte Fenntarthatósági és Klímaváltozási Tanácsadás Igazgatója.

Az ablak, amely a világot a megfizethető és igazságos energiaátalakítás nettó nullás céljainak eléréséhez szükséges pályára állítja, gyorsan bezárul. A politikai döntéshozóknak, a befektetőknek, a hitelezőknek és a nemzetközi szervezeteknek együtt kell működniük annak érdekében, hogy a jelenlegi projektfinanszírozási környezetet egy működőképes zöld finanszírozási ökoszisztémává alakítsák át – foglalta össze Sebestyén Ottó, Deloitte Kockázatkezelési Tanácsadás Szenior Menedzsere.

A Budapesti Értéktőzsde minimális erősödéssel fejezte be a hetet, ezzel újabb történelmi csúcsot döntött. A vezető részvények a Magyar Telekom kivételével zöldben zárták a kereskedést.