Nemrég fontos, precedensértékő döntést hozott az Európai Unió Bírósága egy lengyel cég tervezett tevékenysége kapcsán. A közelmúltban ismertetett döntés szerint termékértékesítésnek minősül a hozzáadott értékadó rendszerében az olyan – egyetlen egységet képező és összetett – ügylet, amely a gépjárművek elektromos töltése mellett magában foglalja többek között az érintett járműhasználók számára nyújtott szükséges műszaki támogatást, valamely csatlakozó lefoglalását, vagy a korábbi tranzakciók megtekintését.
A döntés háttere alapján a lengyel cég elektromos járművek nyilvános töltőállomásainak beszerelésére és üzemeltetésére irányuló tevékenységet kívánt folytatni többszabványos töltőkkel felszerelve. Emellett a vállalat egy speciális platformot is létre akart kívánt hozni, ezzel lehetővé téve a felhasználók számára többek között egy adott csatlakozó lefoglalásának, vagy a korábban megvalósult tranzakcióik és teljesített kifizetéseik megtekintésének lehetőségét. A társaság az egyes töltések során az érintett felhasználó igényeitől függően szükséges műszaki támogatást is biztosította volna.
A lengyel bíróság – annak ellenére, hogy a lengyel adóhatóság a villamos energia értékesítést tekintette főszolgáltatásnak – a tranzakciót szolgáltatásnyújtásnak minősítette, arra hivatkozva, hogy ezeket a nyilvános töltőberendezéseket a fogyasztók kizárólag amiatt vennék igénybe, mert azok olyan eltérő szabványok szerinti csatlakozókkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik az elektromos járművek akkumulátorainak gyorsabb és hatékonyabb feltöltését. Álláspontjuk szerint a főszolgáltatást a töltőállomáshoz való hozzáférés, és a töltőnek a jármű vezérlőrendszeréhez történő szükséges csatlakozása képezi.
Az elektromos töltés adókezelésének bizonytalanságára tekintettel, az ügy végül az Európai Unió Bírósága elé került.
Az Európai Unió Bíróságának határozata rögzíti, a nemzeti bíróságok feladata annak megítélése, hogy az adott ügy körülményei között az érintett ügylet egyetlen egységet képező ügyletnek minősül‑e. A bíróság azonban kimondja, az olyan egyetlen egységet képező és összetett ügyletek esetén, amely végső soron az elektromos járművek akkumulátorának villamos energiával való feltöltését biztosítják, a hozzáadott értékadó rendszerében termékértékesítésnek minősülnek.
Az ítélet indokolása alapján az elektromos töltés ugyanis minden esetben egy megfelelő töltőberendezés használatát feltételezi, amely magában foglalhatja a töltőnek a jármű vezérlőrendszerével való összekapcsolását is. A berendezéshez való hozzáférés biztosítása pedig olyan minimális szolgáltatásnyújtási elemnek minősül, amely szükségszerűen együtt jár a villamosenergia‑értékesítéssel
– foglalta össze Dan Béla, a Deloitte adóosztályának menedzsere.
Az ítélet arra is kitért, hogy a töltés kapcsán az esetleges műszaki segítségnyújtás nem önálló célként jelenne meg, pusztán elősegíti azt, hogy a villamos energia értékesítésére a lehető legjobb feltételek között kerüljön sor. E szolgáltatás tehát a villamosenergia‑értékesítéshez képest járulékos szolgáltatásnak minősül.
Milyen szabályok vonatkoznak az elektromos töltésre Magyarországon?
Az ítélet azért számít is rendkívül jelentősnek, mivel az elektromos töltés adókezelése a magyar és az európai uniós jogszabályi rendelkezésekből nem olvasható ki egyértelműen, nyilvános magyar hatósági állásfoglalás, vagy korábbi Európai Uniós bírósági döntés pedig nem érhető el ezen ügyletek áfa minősítése kapcsán. Ugyan nem kötelező erővel rendelkező értelmezés – amely az Európai Unió Bíróságának ítéletével összhangban van – korábban már közzétételre került a VAT Committee által, a bíróság döntése mindenképp hangsúlyos.
A hazai szereplők között ugyanakkor bizonytalanságot jelenthet az adókezelés megítélésében, hogy a vonatkozó hazai kormányrendelet elektromobilitási szolgáltatásról rendelkezik. Így különösképpen érdekes lehet, hogy az ítélet milyen hatással lesz az elektromos töltőberendezést üzemeltető társaságok, vagy az elektromobilitási szolgáltatók tevékenységére
– ismertette Fábián Dorottya, a Deloitte adóosztályának partnere.
