Az alkalmazkodás célja az lenne, hogy csökkentsük az éghajlatváltozás káros hatásaiból (például a tengerszint emelkedéséből, az intenzívebb szélsőséges időjárási eseményekből vagy az élelmiszer-ellátás bizonytalanságából) származó kockázatokat. Ez magában foglalja az éghajlatváltozással kapcsolatos potenciális előnyös lehetőségek (például hosszabb tenyészidőszakok vagy egyes régiókban megnövekedett terméshozamok) maximális kihasználását is – ismertette részletes elemzésében a Másfélfok cikke.
Azonban több tanulmány és az IPCC Éghajlati Alkalmazkodással kapcsolatos egyik legújabb jelentése is kitér arra, hogy a megvalósuló fejlesztések, projektek keretrendszerének pontos meghatározása nélkül az átalakítási beavatkozások növelhetik a társadalmi sérülékenységet, különös tekintettel a már amúgy is jelentősen kitett csoportokat, mint a fejlődő országokban élők, a szegények vagy az idősek. Ez az úgynevezett maladaptation, azaz rossz alkalmazkodás.
Látszólag jó szándék, káros végeredménnyel
Egy nemzetközi kutatócsapat a Word Development folyóiratban megjelent kutatásukban mutatta be, hogy komoly kockázatokat rejtenek a hibásan kidolgozott alkalmazkodási beavatkozások. Először is a rossz alkalmazkodás csökkentés helyett tovább növelheti a sérülékenységet és mélyítheti a társadalmi egyenlőtlenségeket.
Szomorú példa a 2005-ös Katrina hurrikán esete, mely katasztrófa sújtotta övezetté változtatta New Orleanst és környékét. Javaslat érkezett a környező városok jövőbeli árvizekkel szembeni ellenálló képességének növelésére, főleg azokon a területeken, ahol a legszegényebb, legsérülékenyebb társadalmi csoportok laktak.
A Másfélfok által bemutatott tanulmány felhívta a figyelmet arra, hogy bizonyos beavatkozások nem csökkentik, csak áthelyezik az éghajlati sérülékenységet más társadalmi csoportokra. A maladaptation esete az is, amikor a gyakran rövid távú megoldások hosszú távon tovább növelik a sérülékenységet. Ekkor az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedések több kárt okozhatnak, mint hasznot. Például, ha azok többlet energia fogyasztáshoz vezetnek, ami megnehezíti a kibocsátások csökkentését, vagy ha valamely társadalmi csoport esetén az alkalmazkodással párhuzamosan nő a sérülékenység.
Tipikus példa a hőhullám kockázatának csökkentése esetén több klímaberendezés telepítése a beltéri helyiségek hűtésére. Ez abban az esetben nem jó megoldás, ha közben növeli az üvegházgáz kibocsátást és így a felmelegedést. Ezt az ördögi kört vizsgálták francia kutatók egy Párizsra fókuszáló tanulmányukban, ahol arra jutottak, hogy a légkondicionáló berendezések nagy energiafogyasztást válthatnak ki, és ronthatják a kültéri hőterhelést. Miközben a klímaberendezések mellett számos más megoldás (energiahatékony mélyfelújítás, városi kék-zöld infrastruktúra stb.) is lehetséges.
Látszatfinanszírozással nem lehetséges az éghajlati alkalmazkodás
Az éghajlatváltozás mérséklésére és alkalmazkodásra szánt klímafinanszírozás egyik legnagyobb eszköze a Zöld Klíma Alap (Green Climate Fund – GCF), mely segítségével globális összefogás keretében ambiciózus hozzájárulásokkal segítik a fejlett országok a legsérülékenyebb és az éghajlatváltozás hatásaiért legkevésbé felelős társadalmakat.
A 2009-es Koppenhágai Klímacsúcson bemutatott Alap célja, hogy 50 százaléka a klímaváltozás mérséklésére, a másik 50 százaléka pedig az alkalmazkodásra fordítódjon. Az alkalmazkodási források legalább felét a leginkább sérülékeny kis, fejlődő szigetországokba (SIDS), a legkevésbé fejlett országokba (LDC) és az afrikai államokba kell továbbítani.
Az Oxfam két évvel ezelőtti jelentése alapján az eddig beérkezett összeg körülbelül egynegyedét fordították az országok alkalmazkodásra és kétharmadát az üvegházgáz kibocsátás csökkentésére. A GCF körülbelül egyötöde került a világ legkevésbé fejlett országaihoz, és csupán 3 százaléka jutott a világ kis szigeteinek fejlődő államaihoz, amelyek az emelkedő tengerszint és a viharok, partmenti erózió miatt növekvő árvízveszéllyel néznek szembe.
Nemcsak a kockázatokat csökkentené, de jobb életminőséget jelent a jó alkalmazkodás
A cikk felhívja a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás miatti kihívások mérséklésére berendezkedő társadalmak és gazdaságok, amellett, hogy lecsökkentenék a háborúk, konfliktusok, migráció vagy szegénység kiváltó okait, jelentősen növelhetnék a lakosság jóllétét.
A sikeres alkalmazkodás eléréséhez a Párizsi Megállapodás is arra ösztönzi az országokat, hogy vegyenek részt a különböző alkalmazkodási tervek, politikák, programok és intézkedések nyomon követésében, értékelésében és az azokból való tanulásban.
A Másfélfok elemzése azzal zárul, hogy az alkalmazkodási beruházások során a monitorozás, a végrehajtás nyomon követése és a menedzsment tájékoztatása az előrehaladásról, lehetővé téve az esetlegesen szükséges korrekciós intézkedéseket, míg az értékelés a jövőbeni projekteknél lehet például hasznos, különös tekintettel az alkalmazkodás tapasztalt negatív hatásaira, tanulságaira, hogy minél alacsonyabb legyen a rossz alkalmazkodás kockázata.
