Hónapokig dolgoztak a szakemberek a Lánchíd pesti oldalán lévő szűk lánccsatornában és a 14 méter mélyen lévő horgonykamrában, hogy felvigyék a szükséges korrózióvédelmi rétegeket a föld alatti láncszakaszra, valamint a lehorgonyzó öntvényre. A láncok végét a híd 1914–1915-ös átépítésekor a pesti és a budai horgonykamrákban is az eredeti hídfőtömbhöz képest további mintegy ötezer köbméter betonnal súlyozták le.
A munkák során a tucatnyi lemezből álló láncszemeket és a lehorgonyzó öntvényt is először szemcseszórással megtisztították, majd több lépésben felvitték rá az alapozó, a közbenső, végül pedig – a Lánchíd végleges, kékesszürke színét adó – fedő festékréteget. A föld alatti láncrészek korrózióvédelme már a budai oldalon is elkezdődött.
A medernyílásban a két pillér között a pályaszint alatti acélszerkezetek – vagyis a kijavított tartószerkezetek és a beépített új, ortotróp acél pályatáblák – rozsdásodás elleni védelme heteken belül kezdetét veszi. A láncok fennmaradó része a híd közepéről indulva már ezekkel a szerkezetekkel együtt újul meg.
Zajlik a küzdelem a fokozott vízszivárgás ellen is
A történelmi lánckamrákban mindig is gondot okozott a beszivárgó talajvíz, ezért a felújítás során mindkét hídfőben igyekeznek megakadályozni az intenzív vizesedést. A lánccsatornákat, a lejáró aknákat és a horgonykamrákat negatív víznyomás elleni szigeteléssel látják el a szakemberek. Ahol az előzetes vizsgálatok szerint különösen erős lehet a vízbeszivárgás, injektálással töltik ki a régi tégla- és betonszerkezetben lévő üregeket, illetve repedéseket. A befecskendezett anyag megakadályozza, hogy nagyobb mennyiségű víz szivárogjon a területre.
