A párizsi olimpia szervezői már az ötkarikás játékok tervezéskor is kiemelt hangsúlyt fektettek a fenntarthatóságra, a hosszú távon fenntartható fejlesztésekre, ennek következtében az idei versenyek tapasztalatai mindenképpen példaértékűek lesznek a hasonló kategóriájú sportesemények számára – ismertette a 2024-es olimpiáról készített gazdasági elemzésében az Allianz Research.
A tanulmány apropója, hogy a párizsi olimpia és paralimpiai játékok rendezői eleve ambiciózus célokat tűztek ki maguk elé, mely szerint az ötkarikás játékok környezeti lábnyomát a felére szerették volna szorítani a legutóbbi, vagyis a 2012-es londoni és a 2016-os Rio de Janeiró-i játékokhoz viszonyítva. Ezek egyenként 3,5 millió tonna szén-dioxidot termeltek, ezért a francia szervezők 1,6 millió tonnás plafonértéket állítottak maguk elé, és ehhez igazítva fogalmazták meg a játékok infrastrukturális hátterével összefüggő elképzeléseiket. (A tokiói olimpia a koronavírus-járvány miatt nézők nélkül, és speciális szabályozással zajlott, így ebből a szempontból nem volt összehasonlíthatósági alap.)
Ahhoz, hogy az olimpia valóban környezetkímélő legyen, több tényező célirányos kombinációjára volt szükség. Az elemzés az ötkarikás játékokon résztvevő több mint tízezer sportolót, a velük dolgozó, összlétszámát tekintve a versenyzők számát is meghaladó háttérstábot, 34 ezer kint tevékenykedő riportert-újságírót, hozzávetőleg 15 millió látogatót – ebből 1,5 millió külföldi, valamint 2,5-3 millió jegyfizető szurkolót megmozgató és 13 millió adag ételt kínáló sportesemény gazdasági aspektusait vizsgálta.
Fókuszban a klímatudatosság
A fenntartható projektekbe – amilyen az energiahatékony helyszínek építése és a 100 százalékban megújuló energiaforrásokból származó villamos energia használata – fektetett több mint 1 milliárd eurós beruházás a környezetvédelem iránti jelentős üzleti elkötelezettségről tanúskodik.
A rendezők 95 százalékban meglévő és ideiglenes infrastruktúrára támaszkodtak.
Az olimpiai falut a paralimpiai játékok lezárultát követőn alacsony szén-dioxid-kibocsátású környezetbarát lakóparkká és kereskedelmi negyeddé alakítják át. A falu területén a tervek szerint hatezer új lakos él majd Seine-Saint-Denis-ben 2025-től. Az olimpiai faluban távhűtéses rendszert indítottak el – a csővezetékes rendszer a távfűtéshez hasonló elvet követ. Előnye, hogy egy átlagos, távhűtést használó épület akár 20 százalékkal kevesebb szén-dioxidot bocsát ki egy hagyományosan klimatizálthoz képest. Az egyes helyszíneken megduplázták a korábbiakhoz képest a növényi eredetű ételkínálatot.
Az olyan ikonikus helyszínek, mint a Stade de France és az Eiffel-torony, amelyeket atlétikai, illetve strandröplabda-rendezvények céljára alakítottak át, jól példázzák, hogy a történelmi nevezetességeket hogyan lehet zökkenőmentesen integrálni a modern sportkörnyezetbe.
A visszatérő olimpiai helyszíneké a jövő?
Az Allianz tanulmánya egy érdekes, de kicsi megosztó felvetéssel is él. E szerint a jövőben a klímabarát megközelítést támogathatja a játékok rotációja ugyanazon néhány város között, ugyanis ezzel elkerülhető lenne az új infrastruktúra kiépítésének költsége. Vagyis nem jönnének új rendező városok, hanem a korábbi jól bevált helyszínek térhetnének vissza bizonyos időközönként.
Ez különösen fontos lehet a téli olimpiai játékok esetében, hiszen az éghajlatváltozás már eddig is korlátozta azon városok számát, amelyek egyáltalán képesek az eseménynek otthont adni a jövőben. Ez pedig potenciálisan néhány kiválasztott város közötti rotációhoz vezethet. A 2026-os Milánó-Cortina téli olimpiai játékokat Olaszországban rendezik, de 2030-ban visszatérhet az olimpiai láng Franciaországba, ugyanis a feltételek teljesülése esetén a francia Alpokban rendezhetik a téli olimpiát, erről július végén hozott döntést a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC). A 2002-es házigazda Salt Lake City az egyik esélyes a 2034-es téli olimpiai játékok megrendezésére, ami azt jelenti, a 2028-as Los Angeles-i nyári játékok után hat évvel a verseny visszatérhet az Amerikai Egyesült Államokba.
Lehet fenntartható az infrastruktúra?
Az infrastruktúra fejlesztésének fellendítése az egyik legegyértelműbb, megmaradó előnye egy-egy olimpia megrendezésének. A 2008-as pekingi ötkarikás játékokra kibővített repülőtér továbbra is a város javát szolgálja. Ehhez hasonlóan Barcelona (1992) és London (2012) a korábban elhanyagolt területeket élénk gazdasági övezetekké alakította.
A párizsi Grand Paris Expressz projektet pedig felgyorsították 2024-re, míg a teljes befejezését a tervek szerint 2030-ig teljesítik. A projekt a franciaországi Ile-de-France régióban épülő új gyorsvasútvonalak csoportját és a párizsi metró négy új vonalát, valamint a meglévő 11-es és 14-es vonalak meghosszabbítását foglalja magában, és a tervek szerint napi 2 millió utast szolgálnak ki.
Ez egyúttal egy jó lehetőség arra, hogy elérjenek valamit, ami messze túlmutat a sporton: javítsák a főváros környékének infrastruktúráját és például bekössék a főváros vérkeringésébe Seine-Saint-Denis-t, Franciaország legszegényebb régióját.
Az Allianz Research elemzőinek konklúziója az, hogy a 2024-es párizsi olimpia példaértékű esettanulmányként szolgálhat a jövőbeli sportesemények szervezőinek, és mutathat egy új utat is, vagyis lehetséges egy másfajta modell, amely jobban igazodik a Párizsi Megállapodás klímavédelmi céljaihoz.
