Mégis igazságossá lehetne tenni a sportot

Mégis igazságossá lehetne tenni a sportot

Egy új kutatás rávilágított arra, hogy matematikai módszerekkel számos igazságtalan helyzet kiküszöbölhető kedvenc sportágainkból.

A szabályokat úgy kell megalkotni, hogy minden esetben garantálják az igazságosságot – ez a véleménye sokak kedvenc sportágáról, a labdarúgásról Csató Lászlónak, aki könyvet is írt erről. A Budapesti Corvinus Egyetem Operációs és Döntés Intézet docensének nemrég jelent meg ingyenes e-könyve Paradoxonok a sportversenyek szabályaiban címmel.

Hogy miért ennyire fontos, hogy minél teljesebb mértékben legyenek igazságosak a sport szabályai? A szerző úgy gondolja, hogy az igazságtalan és az igazságos szabály között gyakran kicsi a különbség, és ha minimális változtatással, a matematika segítségével el lehet érni, hogy jó legyen a szabály, akkor miért ne tegyük meg. Csató László, a HUN-REN SZTAKI tudományos munkatársa és kutatója, a Corvinus docense 2017-ben vette észre, hogy a 2018-as labdarúgó világbajnokság európai selejtezőjében bizonyos körülmények oda vezethetnek, hogy egyes csapatoknak érdemes vereséget szenvedni. A nemzetközi szakirodalmat böngészve kiderült számára az, hogy erre már más kutatók is rájöttek, de akkor már úgy érezte, ez sem veheti el attól a kedvét, hogy a kérdéskört alaposan tanulmányozza. Ötéves munka eredménye lett a Paradoxonok a sportversenyek szabályaiban című e-könyv, melyet a Typotex könyvkiadó honlapjáról (regisztráció után) az érdeklődők ingyenesen letölthetnek.

A félbeszakadt meccsek és bajnokságok sorsa

A kiadván kitér arra is, hogy mi történt a koronavírus-járvány idején a már elkezdett bajnokságokkal, amelyeket a pandémia miatt nem lehetett befejezni. Érdekes, hogy a különböző sportágak más és más módszert használtak. Ez a típusú probléma már sokkal korábban is felmerült, mi történjen a befejezetlen játékokkal, és Élő Árpád, a magyar származású amerikai fizikus javasolta – elsősorban a sakkban, de azóta más sportágaknál is használják – az úgynevezett Élő-pontszámok használatát. Ez a módszer figyelembe veszi a versenyzők egymáshoz viszonyított játékerejét. A Covid után a Magyar Kézilabda Szövetség például úgy döntött, törlik az évi szezont, és a nemzetközi kupasorozatokba az előző év versenyzőit delegálták, ami sok igazságtalansághoz vezetett.

Csató szerint nagyon fontos az, hogy az ellenfelek ereje számítson a bármilyen okból nem befejezett körmérkőzések esetében, az axiomatikus alapú módszer vezethet igazságosabb rangsor eléréséhez. A szerző úgy gondolja, hogy a jövőben is előfordulhatnak befejezetlen versenyek bármilyen okból, így azt ajánlja könyvében a sportágak döntéshozóinak, hogy mivel számos jó matematikai-statisztikai módszer áll rendelkezésre, ebből válasszanak és rögzítsék előre a szabályokat, amelyek esetén egy csonka bajnokságon dönteni fognak.

Igazságos a tizenegyespárbaj? 

A focirajongók számára mindig izgalmas kérdés, ha egy fontos meccsen a hosszabbítás után tizenegyespárbajra kerül sor. Csató azt is részletesen megvizsgálja a könyvben, hogyan lehetne igazságosabbá tenni a büntetőpárbajt. A jelenleg érvényes szabályozás szerint pénzfeldobással döntik el, melyik csapat választhatja meg, hogy elsőként vagy másodikként akarja-e csapata a tizenegyeseket rúgni.

Az még szakmai körökben is élénk vita tárgya, hogy ki van előnyösebb helyzetben, az elsőként vagy a másodikként rúgó csapat, ez függ attól is, milyen képességű az ellenfél kapusa. Mindenesetre a büntetőket rúgó játékosokon nagy pszichikai nyomás van, hiszen rajtuk múlhat a mérkőzés sorsa. A szerző úgy véli, különböző matematikai módszerekkel dolgozva lehet olyan megoldást találni, amely a most érvényes szabályoknál igazságosabbá teheti a büntetőpárbajokat. Egyébként ez a probléma más sportban (jégkorong, gyeplabda) is megjelenik. Sőt, többek között a politikában is fontos szerepet játszhat a sorrend: az amerikai elnökválasztási vitában a jelöltek 2-2 percet kapnak, hogy beszéljenek egy-egy fontos témáról. A sorrend – ki szólal meg elsőnek – is befolyásolhatja a nézők véleményét, így végső soron akár a választás eredményét is.

A szerző azt is fejtegeti, hogy miként kell megszervezni egy 24 csapatos labdarúgótornát. Sok bajnokságon 6 négyes csoport van, ezekben a csoportokban egyenlőtlen erők vannak. 2026-ban a labdarúgó világbajnokságot pedig már 48 csapattal fogják játszani, így nagyon sok mérkőzés lesz, a lebonyolítás szabályai e percben még nem tudhatók pontosan.

Megjelennek az emberi és gazdasági tényezők is

A könyv kitér arra a témára is, hogy előfordul olyan eset, amikor az úgynevezett párhuzamos kvalifikáció miatt nem mindig érdemes győznie egy csapatnak egy mérkőzésen. Előfordulhat ugyanis, hogy egy csapat több jogcímen is bejuthatna egy labdarúgó tornára, kérdés, ki kapja ilyenkor az emiatt keletkező szabad kvótát. Erre jó példa a labdarúgó Európa-bajnokság, amelyre nemcsak az Eb-selejtezőkről lehet kijutni, hanem a Nemzetek Ligáján keresztül is. Előállhat az a helyzet, hogy egy csapatnak a csoportkörös mérkőzésen nem is érdemes győznie, ez pedig rossz ösztönző, hiszen a csapatokat megfelelően lehet motiválni a jó játékra a jobb szabályokkal.

Az sem elhanyagolható szempont, hogy a csapatok pénzbeli támogatást is kapnak szereplésük alapján. Csató kimutatta, hogy ha a rossz szabályozásokat sokáig alkalmazzák, előbb-utóbb problémákhoz vezetnek. Ennek akár olyan következménye is lehet, hogy kisebb pénzbeli támogatáshoz (sok ezer euróról van szó) juthat csak egy-egy csapat.

A szabályokat tehát úgy kell megkonstruálni, hogy minden esetben garantálják az igazságosságot – vélte a szerző. Hozzáfűzte, hogy egy-egy sportmérkőzésnek olykor súlyos következménye lehet: etnikai konfliktusok, halálozások, (a szívinfarktusok száma összefügghet a tizenegyespárbajokkal), és a nemzeti csapat szereplése akár a tőzsdei árfolyamokra is hatással lehet.