Az Európai Számvevőszék szeptember végén tette közzé jelentését a szőlőtermesztőket illetően tervezett uniós intézkedések várható hatásáról. Ebben aggasztónak találták, hogy a borágazatra vonatkozó uniós szakpolitika nem csupán elmarad a környezetvédelmi célkitűzésektől, de intézkedései az ágazat versenyképességét sem célozzák meg közvetlenül.
Az uniós borágazat szigorúan szabályozott és támogatott ágazat.
A szőlőtermesztők évi mintegy 500 millió euró összegű uniós támogatásban részesülnek ültetvényeik szerkezetátalakítására és versenyképességük fokozására.
2016 óta a szőlőtermesztők engedélyt kérhetnek új szőlőültetvények telepítésére is. E rendszer célja, hogy lehetővé tegye a termelési potenciál ellenőrzött (legfeljebb évi 1 százalékos) növekedését, a túlzott kínálati kapacitás elkerülése mellett.
A borágazat versenyképességének fokozása alapvetően fontos, és az Unió számára különösen jelentős, de együtt kell járnia a környezeti fenntarthatóság javításával. Az Unió mindkét célkitűzés tekintetében enyhén szólva elmarad a kívánatostól
– emelte ki Joëlle Elvinger, az ellenőrzést vezető számvevőszéki tag.
A bor lehet vörös, fehér vagy rozé, de a szőlő termesztése az Európai Unióban ritkán zöld. A számvevőszék tagjai sajnálattal tapasztalták, hogy a nagy összegű támogatások ellenére a borágazatra vonatkozó uniós szakpolitika alig tesz a környezetért. A szerkezetátalakítási intézkedés vajmi kevéssé veszi figyelembe a zöld célokat. A gyakorlatban az uniós forrásokat nem a szőlőtermesztés éghajlatra, illetve a környezetre gyakorolt hatásának csökkentését célzó projektekre fordítják. Sőt, éppen ellenkező hatás is bekövetkezhet, például ha több vizet igénylő szőlőfajták termesztésére térnek át. Soha nem értékelték környezetvédelmi szempontból a szőlőültetvények területének évi 1 százalékos növekedését sem, illetve hogy ennek lehetőségét 15 évvel (2045-ig) meghosszabbították.
Nem kecsegtet sokkal fényesebb kilátásokkal az új közös agrárpolitika (KAP) sem, mivel ennek is korlátozottak a borágazatra vonatkozó környezetvédelmi törekvései. Az Európai Számvevőszék már korábban javasolta, hogy a mezőgazdasági termelőknek – többek között a szőlőtermesztőknek – nyújtott kifizetések függjenek közvetlenül a környezetvédelmi előírások betartásától. Azonban az új KAP-ban megszűnt a szerkezetátalakítás finanszírozásának ez a feltételessége. Emellett az EU-s országoknak a borágazatra elkülönített forrásokat csak legalább 5 százalékban kell az éghajlatváltozással, a környezettel és a fenntarthatósággal kapcsolatos fellépésekre fordítaniuk.
A számvevők álláspontja szerint az 5 százalékos arány meglehetősen alacsony, hiszen egy környezetbarátabb KAP keretében az összes mezőgazdasági kiadás 40 százaléka fog várhatóan éghajlat-politikai célkitűzésekre irányulni.
A jelentés úgy véli, hogy az uniós szakpolitika a szőlőtermesztők versenyképességének fokozásában sem bizonyult sikeresnek. Az öt vizsgált országban a projekteket tartalmuktól és ambíciójuktól, illetve a versenyképesség előmozdítására vonatkozó kritériumok betartásától függetlenül finanszírozzák. Támogatásban részesülnek a szőlőültetvények nem strukturális változtatásai vagy rendes megújítása is, noha az ilyen intézkedések nem támogathatók. A kedvezményezetteknek arról sem kell beszámolniuk, hogyan javította versenyképességüket a szerkezetátalakítás. Továbbá sem az Európai Bizottság, sem a tagállamok nem értékelik, hogy a támogatott projektek ténylegesen hogyan segítik elő a szőlőtermesztők versenyképességének fokozását.
Hasonló a helyzet a szőlőtelepítési engedélyezési rendszer esetében is. Egyrészt az 1 százalékot, mint az éves területnövelés maximális mértékét indokolás nélkül javasolták és fogadták el, és nem vizsgálták meg, hogy az megfelelő és releváns-e. Másrészt pedig az ilyen engedélyek megadásakor csupán kevés olyan jogosultsági és elsőbbségi kritériumot alkalmaznak, amely a versenyképességhez kapcsolódik.
