Társbérlettel előznék meg az időskori magányt Bécsben

Társbérlettel előznék meg az időskori magányt Bécsben

Egy újfajta lakhatási formát kínál az 55 évesnél idősebb lakosoknak a Bécsi Caritas, hogy ezzel is megelőzzék az elmagányosodásukat. A WG Melange néven futó társbérletet az Aspern Seestadt városrészben valósítják meg.

Bécs új városrészében, Aspern Seestadtban hozta létre első időseknek szánt társbérletét, a WG Melange-ot a Bécsi Caritas. Az újfajta lakhatási formával az időskori elmagányosodást szeretnék megelőzni. Éppen emiatt választotta lakhelyéül a Melange-ot Doris is, aki másfél hónapja él itt.

Tisztában vagyok vele, hogy a városokban az emberek könnyen elmagányosodnak, ha egyedül élnek. Azzal is tisztában vagyok, hogy idősebb nőként az ember már nem talál olyan könnyen kapcsolódási pontokat másokhoz – nyilatkozta az idős lakó.

A WG Melange egy első emeleti, 455 négyzetméteres lakás, ahol nyolc ember számára van hely. A közös helyiségek mellett – lakókonyha erkéllyel, mosókonyha és tároló – mindenkinek van egy fürdőszobával és kicsi konyhával felszerelt saját garzonja is, ahova visszavonulhat, ha egyedül szeretne lenni. Ha azonban valaki társaságra vágyik, csak kimegy a közös konyhába és máris indulhat a közös főzés, kávézás és a beszélgetés.

A garzonlakások különböző méretűek, a legkisebb 30 négyzetméteres és 560 euróba kerül havonta (kivéve energiaköltségek), a legnagyobbak 46 négyzetméteresek és havi 760 euróba kerülnek.

A beköltözés feltétele, hogy a lakó – beköltözésekor – ne szoruljon gondozásra, ápolásra, mivel ez nem támogatott lakhatási forma. Ettől függetlenül a segélyszervezet munkatársai folyamatosan figyelemmel kísérik a projektet és rendszeres találkozókat szerveznek az itt élők és a leendő lakók között, hogy jobban megismerhessék egymást.

A pandémia megmutatta, hogy az emberek igénylik a szociális közelséget. Biztonságérzetet ad és végső soron hozzájárul a pszichoszociális és fizikai egészséghez is. Ez tulajdonképpen előgondoskodás a Caritas részéről, hiszen az itt élő embereknek még sokáig nem lesz szükségük mobil ápolásra, gondozásra, ugyanakkor segíteni tudnak egymásnak a hétköznapok során, az apróságokban – fejtette ki Anna Winklehner projektvezető.