A Climate Action Tracker (CAT) friss jelentése alapján komoly aggodalomra ad okot, hogy az orosz-ukrán háború okozta energiaválság közepette a kormányok az energiabiztonság megerősítésének reményében ismét a klímaromboló fosszilis tüzelők, a kőolaj, a földgáz és a kőszén felé fordultak – írta elemző cikkében a Másfélfok.
A szakportál cikke kiemeli, hogy a napjainkban már a megújuló energiaforrások, az energiahatékonyság és a villamosítás jelentik a legolcsóbb, leggyorsabb és legbiztonságosabb megoldást. A CAT felhívja a figyelmet arra, hogy a földgázra irányuló aranyláz alapjaiban ássa alá a klímacélokat.
Az Európai Unió gázszükségletének csaknem felét (40 százalék) Oroszországból látta el 2021-ben, majd a háború kezdete óta Oroszország fokozatosan csökkentette az exportot, ami mostanra megközelítőleg nagyjából 80 százalékkal esett vissza – ezzel súlyos energiaínség veszélyét vetítve előre Európa-szerte.
Erre adott válaszul érkezett májusában a REPowerEU terv, amely alapján éves szinten 100 milliárd eurót különítenek el az orosz gáztól való függetlenedésre, miközben a klímaválságot is kezelik.
Ebben az EU 2030-ra 40 százalékról 45 százalékra növeli a blokk megújuló energiaforrásokra vonatkozó célkitűzését, és az energiaigény csökkentése érdekében megerősíti az energiahatékonyságra vonatkozó törekvéseket is, 11 százalékról 13 százalékra emelve az erre vonatkozó célszámot. Ezek fontos lépések a helyes irányba.
Ugyanakkor az Unió ezzel párhuzamosan jelentős gázbeszerzést is folytat rövid és hosszú távon egyaránt. A háború kezdete óta 26 új LNG-terminál létrehozását jelentették be az Európában. Ezek a körül-belül 6 milliárd eurós költséggel megépülő terminálok akár 168 milliárd köbméternyi importot is lehetővé tennének a kontinens számára, ami a blokk földgáz-szükségletének körülbelül 41 százalékának felel meg és meghaladja a háború előtti teljes orosz importot.
A CAT elemzése kihangsúlyozta, hogy amennyiben szeretnénk tartani az 1,5 Celsius-fokos klímacélt, úgy az Európai Unió gázfelhasználását jelentősen csökkenteni kéne napjainktól 2040-ig, majd 2045-re szinte teljesen le kellene nullázni azt.
A cikk kiemeli, hogy jelenleg már számos példa mutatja az, hogy a nap-, szél- és akkumulátoros tárolási technológiák egyre csökkenő költségeinek következtében a megújuló energiarendszerek egyre inkább megbízhatóak és költséghatékonyak a fejlődő országokban is.
Ugyanakkor jelenleg nem ebbe az irányba halad az EU. Az elmúlt hónapokban a cseppfolyós földgáz (LNG) exportját és importját szolgáló új projektek száma robbanásszerűen megnőtt nem csupán az Unióban, hanem a világ többi részén is.
Ezek alapján a globális LNG-fogyasztás 2030-ra több mint kétszeresére emelkedhet, elérve az éves szinten több mint 800 millió tonnát.
A CAT számításai szerint a tervezett új és kibővített LNG-exportkapacitás többszörösen felülmúlja az orosz gázimport helyettesítéséhez szükséges teljes LNG-igényt.
A Másfélfok azzal zárja cikkét, hogy az egyetlen hosszabb távú megoldás a megfizethetetlen energiaszámlákra valójában a fosszilis tüzelőanyagok kivezetése az energiatermelésből, és az újabb mezők megnyitása helyett a befektetések átcsatornázása a megfizethető, megbízható és tiszta energiába, valamint az energiahatékonysági fejlesztésekbe. Ennek kapcsán némi reményre ad okot, hogy nagy visszhangot kapott a fosszilis cégek extraprofitjára kivetett globális adó ötlete, ami többek között a klímaváltozás által okozott károk és veszteségek kárpótlásához is hozzájárulhatna.
