Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) legfrissebb, kijózanító jelentése szerint a világ nagy része továbbra sem tesz eleget a klímaváltozást okozó kibocsátások csökkentésének érdekében, és egyre kisebb annak az esélye, hogy 1,5 Celsius-fok alatt korlátozzuk a globális felmelegedést. Bár a 2021-es Glasgow-i COP26 klímacsúcson az országok beleegyeztek, hogy felülvizsgálják és lehetőség szerint megemelik vállalásaikat, ezt eddig csak 24 ország tette meg, csekély haladást eredményezve – írta elemző cikkében a Másfélfok szakportál.
A helyzet nem túl biztató, ugyanis a jelenleg érvényben lévő politikák alapján a század végére 2,8 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés várható az iparosodás előtti időkhöz képest, ami nagyon messze van a Párizsi Megállapodás céljától.
Amennyiben az országok végrehajtják hivatalos vállalásaikat (ezek az úgynevezett Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulások, azaz NDC-k), akkor a század végére valamivel kevesebb, 2,4-2,6 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés várható, ami továbbra is rendkívül veszélyes. Azonban ez De a 2,4 fok is csak akkor teljesíthető, ha a fejlett országok ehhez megfelelő mértékű pénzügyi támogatást nyújtanak a fejlődőknek.
A legoptimistább forgatókönyv szerint, ha a hivatalos vállalások mellett az országok hosszútávú, 2050-re szóló nettó nulla kibocsátási céljaikat is megvalósítanák, akkor 1,8 fokos felmelegedés várható a század végéig.
A cikk kiemelte, hogy a koronavírus-járvány miatt visszaeső kibocsátások mára egyértelműen visszaugrottak a korábbi szintre, jelezve, hogy egy óriási ziccert hagyott ki a világ a járványból való kilábalást és a tiszta energiára való áttérést ösztönző zöld gazdasági megújulás nem megfelelő finanszírozásával. Azonban kaptunk egy új esélyt, az egymást felerősítő energia-, élelmiszer- és megélhetési válságok közepén az energiahatékonyság javításával és a tiszta energiára való áttérés felgyorsításával ismét lehetőség volna enyhíteni a lakosságra rótt terheket és egyben csökkenteni a kibocsátásokat – ugyanakkor kérdéses, hogy élünk-e ezzel.
Bár a világ kibocsátásainak 80 százalékáért felelős G20-ak még mindig nem tesznek eleget, volt némi előrelépés az elmúlt évben. Az Amerikai Egyesült Államok tiszta energiát támogató infláció elleni törvénycsomagja egy kulcsfontosságú mozzanatnak számít, ami ösztönzőleg hathat más nagykibocsátók vállalásaira is.
A világ legnagyobb kibocsátója, Kína, közel 900 gigawatt szél- és napenergia telepítését tervezi 2021-2025 között, amivel el tudná érni, hogy az évtized közepére kibocsátásai tetőzzenek, majd csökkenjenek. Kína és az USA után a harmadik számú nagykibocsátó, India is azt tervezi, hogy 2027-ig 24 százalékkal növeli a napenergia-kapacitását, gyorsabban, mint azt korábban a kormány ígérte. Az eddig kerékkötőnek számító Ausztrália új klímatörvénye is egy fontos lépés a jó irányba.
Aggasztó adat azonban, hogy bár az IISD friss jelentése hangsúlyozza, hogy a világnak lenne pénze az átalakulásra, a probléma az, hogy még mindig hatalmas pénzek ömlenek új fosszilis infrastruktúra fejlesztésekbe.
A Másfélfok anyaga felhívta a figyelmet arra is, hogy az orosz-ukrán háború okozta geopolitikai feszültségek, valamint a jelenlegi válságok árnyékában zajló 27. ENSZ klímacsúcsra fokozódó aggodalommal tekintenek a tárgyalásokra készülő megfigyelő szervezetek. Leginkább abban reménykednek, hogy az „Afrikai COP”-on legalább a finanszírozás terén előrelépés lesz, ami segítené a szegényebb országokat kibocsátásaik csökkentésében és az egyre súlyosbodó hatások kezelésében. Habár komoly jelentősége van annak, ha a nemzetközi közösség képes valamiben megállapodni és végre helyes irányt szabni a környezetvédelemnek és a klímapolitikának, mivel a végrehajtás továbbra is az országok szintjén dől el, így önmagában nem képes megoldást nyújtani, ha a kormányok, cégek és társadalmak nem látják be a cselekvés szükségességét.
