Míg az új rendszereknél többnyire kiküszöbölhető a nem kompatibilis technológiák használata, könnyen kezelhetők az adatok kinyerési sebessége és az üzleti elvárások között fennálló különbségek, addig a meglévő, sokszor elavult rendszerek integrációja szinte mindig egyedi megoldásokat kíván. Márpedig egyre nagyobb a valós idejű integrációra az üzleti kereslet; a jól ismert 360 fokos ügyfélnézet például gyakran igényli az eddig több rendszerben karbantartott adatok összeszinkronizálását.
Ezekben az esetekben sűrűn kerül elő például az MVP (Minimum Viable Product) megközelítés úgy, hogy a betervezett első projektfázisban manuális adatbetöltéssel igyekeznek minimalizálni a befektetés mértékét és csak a későbbi fázisokban szélesítik ki a befektetést egy több rendszert is összekötő integrációval – emelte ki Tamás G. Tamás, a Deloitte Magyarország technológiai tanácsadás üzletágának szenior menedzsere.
Ez, a termékfejlesztésben teljesen bevettnek számító gyakorlat többnyire jelentős manuális munkát igényel, mielőtt a projekt ráfordulna a célegyenesre: a több rendszert egybekötő, valódi integrációra.
Visszatérő eset az is, amikor egy szervezetnek moduláris, fejlett és modern alapokon fejlesztett informatikai architektúrára kell áttérnie az életben maradáshoz: vagy mert egyre nehézkesebben képesek fenntartani az elavult technológiákat, vagy mert a saját IT csapatuk képtelen időben új komponenseket leszállítani. Tamás G. Tamás szerint egy meglévő rendszer újításakor gyakorta találkozunk több integrációs termék párhuzamos használatával, amelyek egységesítése, kiváltása azonnali költségcsökkentést eredményezhet.
Amikor egy projekt tervezésénél adatintegrációra kerül a sor, mindig figyelembe kell venni a forrásrendszerek életciklusát
– húzta alá a szakértő. Alaposan meg kell vizsgálni, hogy melyik rendszerhez éri meg egyáltalán integrációt kiépíteni, és melyik rendszer érett meg a kivezetésre, akár már a közeli jövőben. Az igényelt adatintegráció típusát általában az adatok betöltésének módja és gyakorisága határozza meg.
Tamás G. Tamás szerint a projektek gyakran kerülnek nehéz helyzetbe amiatt, hogy nem egyeztetnek az összes integrációba bevont rendszer üzemeltetőjével a tervezett dátumokról. Hozzátette, hogy tapasztalataik szerint három integrációs bevezetés közül legalább egynél az hiúsítja meg az élesbe állást, hogy valamelyik rendszer másképp időzítette a szükséges feladatok elvégzését.
Erre egy jellegzetes példa a Salesforce, amely minden évben három kötelező frissítést tesz közzé, előre elérhető dátumokkal és hetekkel előtte tesztelhető új funkciókkal. Ehhez képest rendszeresen sérülnek meg vagy válnak teljesen működésképtelenné integrációk, amelyeket nem teszteltek le alaposan a frissítés megérkezése előtt.
Az összes ilyen buktatón segít átjutni a MuleSoft iPaaS (Integration Platfrom as a Service) technológiai megoldás, ami a Platform as a Service (PaaS) felhőkategória és az Integráció ötvözésével alakult ki. „Kényelmes, gyors, hatékony és megbízható
– sorolta fel Tamás G. Tamás az okokat, amiért az iPaaS gyorsan hódít teret az elavult, gyakran még a valós idejű integrációs képességeket is nélkülöző, költséges és legfőképpen időigényes, úgynevezett on-premise megoldásokkal szemben. A felhő képességei miatt a MuleSoft a lehető legrövidebb idő alatt és hatékonyan tud éles környezet szintű integrációt előállítani. Az iPaaS technológia másik előnye, hogy a megbízó csak annyiért fizet, amennyit használ: nincs szükség feleslegessé vált szervereket fenntartani, ezek feladatát a MuleSoft mögött felhasznált felhőszolgáltatók látják el.
Bár nem csupán Magyarországon, de még Közép-Európában is csak elterjedőfélben lévő integrációs technológiáról beszélünk, az előnyei alapján val��színűsíthető, hogy az iPaaS gyorsan népszerűvé és keresetté válik. Ebben tud segíteni a Deloitte, amelynek közép-európai szervezetében már külön csapat foglalkozik kizárólagosan integrációs problémák megoldásával.
