Bizonytalanság lengheti körül a befektetési alapokat az Unióban

Bizonytalanság lengheti körül a befektetési alapokat az Unióban

Az EU rendelkezik a befektetési alapok uniós határokon átnyúló egységes piacának létrehozásához és az uniós polgárok befektetéseinek védelméhez szükséges kerettel. Az Európai Számvevőszék jelentése szerint azonban nem minden célt sikerült elérni.

A befektetési alapok kulcsszerepet játszanak az európai tőkepiaci unióban, mivel segítik a befektetőket tőkéjük hatékony elosztásában. 2020-ban a befektetési alapok Unió-szerte csaknem 19 billió euró értékű vagyonnal rendelkeztek. Az uniós alapok piacának közel 70 százaléka még mindig csupán négy tagállamra (Luxemburg, Írország, Németország és Franciaország) koncentrálódik. Az Unió lépéseket tett a befektetésialap-ágazat kiegyensúlyozottságát és termelékenységét előmozdítandó, illetve a befektetők védelmére: szabályozási keretet hozott létre a befektetési alapok számára, hogy az egységes piac egészében hasonló szabályok legyenek érvényben.

Azt reméltük, hogy egy integráltabb befektetésialap-piacon az uniós vállalkozások változatosabb finanszírozási forrásokra, a befektetők pedig jobb védelemre és szélesebb választékra lelhetnek

– jelentette ki Rimantas Šadžius, az ellenőrzést vezető számvevőszéki tag.

A határokon átnyúló tevékenységek előtt azonban továbbra is akadályok állnak, a felügyeleti normák Unió-szerte nem egységesek, és nem minden lehetséges előny valósult meg – tette hozzá a litván szakember.

A számvevők megállapítása szerint több régóta fennálló hiányosság korlátozza az uniós befektetési környezet előnyeit. A „valódi” határokon átnyúló befektetési tevékenységek továbbra is ritkák: a legtöbb uniós országban a befektetési alapokat többnyire a belföldi piacon forgalmazzák. Megállapították a számvevők azt is, hogy a befektetők részére várt számos előny – például az alacsonyabb díjak és a nagyobb befektetési választék – még nem valósult meg: a költségek továbbra is magasak és tagállamonként jelentősen eltérnek egymástól. Továbbra is fennállnak a piacra lépés akadályai, más szóval a versenyfeltételek mindmáig nem egyenlőek. A számvevők megjegyzik azt is, hogy a piacot érintő bizonyos kérdéseket, például az adózást, a helyi keresletet és azt, hogy az eszközkezelők hogyan osztják el a befektetési alapok eszközeit, az uniós jog nem tudja kezelni.

A számvevők szerint az uniós intézkedések hozzájárultak a befektetési alapok átláthatóságának növeléséhez. A befektetők a korábbiaknál jobban tájékozottak a befektetések kockázatairól, teljesítményéről és költségeiről. A befektetők számára még mindig nehézséget jelent az alapok uniós szintű összehasonlítása, és továbbra sem részesülnek megfelelő védelemben olyan különböző tényezőkkel szemben, mint az átláthatatlan értékesítési gyakorlatokból eredő indokolatlan költségek, vagy a pénzügyi közvetítőktől kapott elfogult tanácsadás, amely miatt esetleg az igényeiknek nem eléggé megfelelő termékeket választanak. Ebből a szempontból problémás a „zöldrefestés” gyakorlata is.

A számvevők megjegyzik, hogy jelenleg szabályozatlan az „ESG” címke odaítélése a környezeti és társadalmi szempontból fenntartható alapok esetében: ezzel visszaélve olyan termékeket is lehet értékesíteni, amelyek nem felelnek meg a magas szintű etikai normáknak.

A számvevők az alapok felügyeletének egységességével és eredményességével kapcsolatos problémákat is feltártak. Az illetékes uniós ügynökség (ESMA) igyekezett előmozdítani a felügyeleti konvergenciát, és ennek eredményeképp némileg javult a felügyelet és csökkentek az eltérések. Mivel azonban az ESMA tájékozottsága az egyes nemzeti felügyeletek jóindulatától és saját felügyeleti tanácsának hajlandóságától függ, ezért nincsenek kellő ismeretei arról, hogy a tagállamokban gyakorolt felügyelet azonos szintű-e, és nem tudja mérni, hogy történt-e előrelépés a felügyeleti konvergencia felé.

Az ellenőrzés kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban is, hogy a Bizottság jogalkotási megközelítése megfelel-e a célnak: a befektetési alapok határokon átnyúló tevékenységét főként irányelvek szabályozzák, amelyek azt írják elő a tagállamoknak, hogy a szabályokat saját értelmezésük szerint és saját körülményeiknek megfelelően hajtsák végre. Ebből a gyakorlatból adódik, hogy a tagállamok között jelentős szabályozási különbségek állnak fenn.

A számvevők több ajánlást tesznek a helyzet javítására, de figyelmeztetnek arra is, hogy a jogi keret kisebb felülvizsgálata önmagában nem lesz elegendő a valódi egységes piac megvalósításához.

Már az átlagbér 5 százaléka, azaz havi egy éttermi vacsora árának a megtakarítása is elég lehet ahhoz, hogy tisztességes privát nyugdíjunk legyen, állítják a GRANTIS szakértői, akik az év végi adójóváírás érvényesítésére is felhívták a figyelmet.