Mezolit – mesék a Thy Catafalque-ról

Mezolit – mesék a Thy Catafalque-ról

Azt hiszem kevés kétség fűződhet hozzá, hogy a hazai metal szcénának kevés olyan kimagasló pontja van, mint a Kátai Tamás által megalkotott Thy Catafalque. A műfajilag leginkább avant-garde metalként beazonosított, ugyanakkor black metal és még megannyi zenei elemet (folk, jazz, synthwave, stb.) ötvöző projekt muzsikája egyszerre változatos és friss, szinte minden dal valami más élményt nyújt.

Kátait gyakran hívják zenei lángelmének, és minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy erre a titulusra teljes mértékben rászolgált. Egy nagy hiányossága volt a már huszonhárom éve fennálló Thy Catafalque-nak, méghozzá az, hogy élőben még sosem adták elő dalaikat. Ez a jég végre 2021. augusztus 21-én tört meg, a Mátrafüred-Sástón megrendezett Fekete Zaj Fesztivál keretein belül. Rendkívül hálás vagyok, hogy jelen lehettem.

Először is érdemes leszögezni, hogy a szerény látogatói létszámát tekintve mindig is családias Fekete Zaj Fesztivál egy rendkívül hangulatos helyszínen kerül megrendezésre. A Mátrában található sástói kemping – ahol az ország legmagasabban fekvő tava is található – páratlan atmoszférát nyújt a rendezvénynek. Ott-tartózkodásom alatt többször is úgy éreztem, hogy igazából a természetben vagyok, hiszen bármerre néz az ember, látja az erdőt.

Fotó: Bálint Csaba

A kemping területének szinte egészét kihasználták, és a négy zenei színpadon kívül egyéb, napközbeni szabadprogramok is várták a résztvevőket. Persze ez a kihasználtság azt is jelenti, hogy az utolsó napon, amikor megérkeztem már sátorhely is alig volt, de ez mindenképpen annak a jele, hogy a fesztivál kezd egyre népszerűbbé válni. Annál is inkább, hiszen (legjobb ismereteim szerint) a Zaj történetében szombaton először érte el a teltházas létszámot, melyet nagyban köszönhet a rendhagyó Thy Catafalque-koncertnek.

Számomra már az is óriási élmény volt, hogy délutáni érkezésemkor a fesztivál „Fanyűvő”-névre keresztelt nagyszínpadán még folyt Kátai dalainak próbája, így kaphattam egy kis ízelítőt abból, hogy mi vár rám este. Késő délután aztán némi késéssel el is kezdődtek az első koncertek. Az elsőként fellépő modern metal banda, a néhai Superbuttból alakult Ørdøg lendületes előadása Vörös András frontemberrel kellőképpen megalapozta a bulit, majd a már jócskán estébe nyúló folkos elemekkel dolgozó román black metal együttes, a Dordeduh fellépése egy igazán egyedi élmény volt, amitől felvetődött bennem a kérdés, hogy eddig őket miért nem hallgattam. Persze nem lenne fair tőlem, ha nem említeném meg, hogy a Fekete Zaj nem csak a metálról szól, hiszen számos más, alapvetően zenei műfaj előadói is képviseltették magukat, mint pl. az ambient és a trance elsősorban darkos változatai.

A fesztivál fő eseménye, az összesen 25 zenész közreműködésével előadott Mezolit – mesék a Thy Catafalque-ról a tervezett kezdéshez képest egy jó félórás csúszással indult, azonban egy ilyen volumenű produkciónál szerintem ez teljesen érthető (mondom ezt úgy, hogy egyébként a zene technikai részéhez annyira értek, mint egy kalapácsfejű cápa a szögbeveréshez). A koncert nyitó dala a Rengeteg album Kő koppan száma volt, melyet átvezetőként is használtak. A bevezető után az első szett az Esőlámpással indult, melynek frontembere a Reasonből ismert Dudás Gábor volt, utána pedig hatalmas örömömre az egyik favoritom, a Kel keleti széllel folytatták. A szekció lezárása a Köd utánam volt a Róka Hasa Rádió albumról. Egyébként az egész koncert ilyen három-három dalból álló részekből épült fel, melyekben a zenészek cserélték egymást. A dinamikus első után egy keményebb második szett következett a Szamojéd freskóval, a Jurával és a kihagyhatatlan Mezolittal. Ezek énekese a szegedi black metal bandából, az Ahrimanból ismerhető Lédeczy Lambert volt, de itt Kátai Tamás is közreműködött basszusgitáron. A harmadik felállásban a frissítő női énekhangé volt a főszerep. Horváth Martina és Dudás Ivett vezetésével hangzott el az Embersólyom, A bolyongás ideje és a Sirály. A dalokat csellón Bos Mici, a Képzelt Város zenésze is kísérte. Az egész koncertből egyértelműen a kedvencem a negyedik szett volt, melyet kizárólag a Rengeteg albumnak szenteltek. Ingem sajnos nem volt, de cserébe mellényemet lobogtattam szakadatlan a Kék ingem lobogó alatt. A Trilobita alatt torkomat nem kímélve üvöltöttem, hogy „Hej, lerohan a lét, hej, lerohan az élet”, a buli alatt pedig legjobban talán a Fekete mezők alatt tomboltam. A Soulocracyból ismert Bokodi Bálint és a Sear Bliss frontembere, Nagy András kiváló munkát végeztek itt mint énekesek, de ugyanez a hangszereket megszólaltató kollégáikra is kétségkívül igaz. Az utolsó szettben kaptak helyet Kátai legfrissebb művei, a Piros-sárga, melyet a már fent említett Vörös András vezetett és a Szarvas, újból Bokodi Bálinttal és Dudás Gáborral. A visszataps után Kátai Tamás egyedül állt ki a Fehérvasárnap elszavalásával. Végül a közönség hatalmas éljenzésére az egész zenészgárda felsorakozott.

Így zajlott hát a Mezolit – mesék a Thy Catafalque-ról a 2021-es Fekete Zaj Fesztiválon a telihold fénye alatt. Páratlan koncert volt, és nagyon remélem, hogy nem először láthattuk és hallhattuk élőben Kátai Tamás dalait előadni, hiszen rengeteg fantasztikus Thy Catafalque-szám van még, ami megérdemelné, hogy élőben eljátsszák.

Fotó: Bálint Csaba

A koncert alatt fellépő zenészek teljes listája (Kátai Tamáson kívül): Bokodi Bálint (ének), Bos Mici (cselló), Cseh Gergely (basszusgitár), Dudás Gábor (ének), Dudás Ivett (ének), Erdélyi Péter (gitár), Fogl Botond (gitár), Forczek Ádám (ének), Horváth Martina (ének), Kantár Gyuri (basszusgitár), Katona Rajmund (basszusgitár), Kónya Zoltán (gitár), Kun József (dob), Lédeczy Lambert (ének), Nagy András (ének), Potkovácz Márk (dob), Szabó Dani (gitár), Szenti Árpád (dob), Szűcs Antal Mór (gitár), Tadeusz Rieckmann (dob), Varga Krisztián (gitár), Vári Gábor (gitár), Vasvári Gyula (ének), Vigh Zoltán (gitár), Vörös András (gitár).

A borítókép forrása: Bálint Csaba