Az idei nyár is megmutatta a klímaváltozás hatásait: a hosszan tartó aszály után heves zivatarok okoztak súlyos károkat az országban, a hőség pedig gyakran éjjel sem hagyott nyugodt pihenést. A felmelegedési trend pedig tovább folytatódik a következő évtizedekben is. Az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói – Divinszki Ferenc, Kis Anna és Pongrácz Rita – tanulmányukban a jövő kilátásait vizsgálták Európa különböző szélességi körei mentén. A 35 Clesius-fokot is meghaladó maximumhőmérsékletű napok száma Európa-szerte valamennyi lehetséges klímaforgatókönyv szerint emelkedni fog az évszázad végére, az ezzel járó hőterhelés és az újonnan megjelenő kórokozók pedig komoly egészségügyi kihívásokat hoznak – írta elemzésében a Másfélfok.
Az extrém meleg napok számának növekedése Magyarországon és Európában egyaránt megfigyelhető. Idén is lezajlott már egy-két súlyos hőhullám hazánkban és Európa-szerte egyaránt. Ezek során a hazai napi hőmérsékleti rekord is többször megdőlt, például július 26-án Sarkadon a HungaroMet Zrt. hivatalos adatai szerint 41,3 Celsius-fokot mértek.
A melegrekordok száma emelkedni fog
Az emberi tevékenység hatásain felül azonban az sem mindegy, milyen elhelyezkedésű területet vizsgálunk. Európában az extrém magas hőmérsékletek gyakorisága és intenzitása jellemzően déli, illetve keleti irányban növekszik. Ennek oka az Egyenlítőtől való távolság csökkenése, illetve az óceánoktól való távolság növekedése (vagyis a kontinentális hatás erősödése). Emellett a tengerszint feletti magasság is számít: adott szélességi kör esetén minél magasabban helyezkedik el egy adott terület, jellemzően annál kevesebb a forró napok száma.
A tanulmány három szélességi kör mentén vizsgálta a melegedés mértékét négy különböző üvegházgáz-kibocsátási forgatókönyv alapján. Ezek közül a legoptimistább „zöld út” (SSP1-2.6) azonnali kibocsátáscsökkentést és alkalmazkodást feltételez, amely mellett a felmelegedés mértéke mérsékelhető, így a 35 Celsius-fok feletti maximumhőmérsékletű napok száma csak enyhe növekedést mutatna. A legpesszimistább „fosszilis út” (SSP5-8.5) ezzel szemben abból indul ki, hogy a fosszilis energiahordozók jelenlegi ütemű használata folytatódik a század végéig.
Ez utóbbi, pesszimista forgatókönyv Dél-Európában azt jelentené, hogy a nyár két legmelegebb hónapjában – júliusban és augusztusban – szinte minden nap 35 Celsius-fok fölé emelkedne a hőmérséklet, a forró napok száma pedig három-négyszeresére nőne az 1995–2014-es referenciaidőszakhoz képest. A hőség ráadásul nem állna meg a nyár végén: szeptemberre is kitolódna, amikor korábban legfeljebb egy-egy kiugróan meleg nap fordult elő, a század végére viszont akár egy teljes hét hőhullám is jellemző lehetne.
Magyarországon is rosszabbra fordulhat a helyzet
Magyarországon ugyanez a forgatókönyv a nyár derekán – júliusban és augusztusban – 11–13-mal több 35 Celsius-fok feletti napot eredményezne, és itt is szeptemberre húzódna a forróság, közel egy hétig tartó extrém meleggel.
Észak-Európában, ahol jelenleg gyakorlatilag nem fordulnak elő ilyen hőmérsékletek, a nyári hónapokban akár 10–12 forró nap is lehet havonta, különösen a kontinens keleti felében, ahol az óceántól való távolság fokozza a kontinentális hatást és ezáltal a melegedést.
A klímaváltozás egyre gyakoribb hőhullámai már most is jelentős többlethalálozást okoznak Európában: 2023-ban csaknem 40 ezer, 2022-ben több mint 60 ezer ember halálát hozták összefüggésbe az extrém meleggel. A 21. században ez a szám tovább nőhet, és a hőhullámok a mediterrán térségben, valamint Közép- és Kelet-Európában – így Magyarországon is – a legsúlyosabb környezeti veszélyforrássá válhatnak.
Ráadásul a felmelegedés kedvez a trópusi betegségeket terjesztő szúnyogok, kullancsok és gombák terjedésének, így olyan kórokozók jelenhetnek meg vagy terjedhetnek el a jelenleginél északabbra, mint a nyugat-nílusi-, dengue- vagy zika-vírus, illetve a Lyme-kór. Bár a téli hideg okozta halálozás mérséklődhet, ezt bőven ellensúlyozza majd a hőség miatti többlethalálozás, még mérsékeltebb, „köztes” forgatókönyv esetén is.
A modellszimulációk alapján egyértelműen kijelenthető, hogy még a legoptimistább forgatókönyv szerint is az extrém magas hőmérsékletek gyakoriságának növekedése várható
– írták cikkükben az ELTE kutatói. Ugyanakkor az egyes forgatókönyvek között jelentősek az eltérések, főként a leginkább érintett júliusban és augusztusban, illetve területileg a mediterrán, közép- és kelet-európai térségekben. Így különösen fontos az emberi eredetű üvegházgáz-kibocsátás minél hamarabb induló és minél gyorsabb ütemű csökkentése, hiszen ez az elsődleges módja, hogy elérjük a kedvezőbb jövőképeket. Ez az egészségügyi hatások mérséklésében is kulcsfontosságú lenne, a felkészülés és az alkalmazkodóképesség erősítése mellett.
