A XX. század egyik legismertebb magyar gondolkodója és legtermékenyebb publicistája rengeteg művet, főleg cikkeket, esszéket, recenziókat hagyott az utókorra. Ezek közül az egyik legismertebb A bor filozófiája. Az 1943-ban készült, 26 oldalas alkotás színpadi adaptációját január 31-én mutatta be a Magyar Színház.
Az épület stúdiótermében, a Sinkovits Imre színpadon játszott háromszereplős darab nemcsak a borról, annak élvezetéről, gyönyöréről és kulturális jelentőségéről szól, hanem nemzetről, hitről, személyes és társadalmi értékekről, normákról, azaz tulajdonképpen az egész életről. Az előadás persze megemlékezik arról is, hogy Hamvas több más remekművet is hagyott az utókornak, ugyanis a Karnevál című regényéből is elhangzanak részletek.
Mivel esszéről van szó, így gondolatok, és nem történetek tárulnak a nézők elő, a színészek nem karaktereket, hanem Hamvas elmélkedését testesítik meg. Az előadás főszerepében Szatmári Attila látható, ő képviseli az esszé fő gondolatmenetét, miközben hitelesen és átéléssel kelti életre a borospohárral a kezében elmélkedő Hamvast. Mellette Varga Szilvia és Kosznovszky Márton is feltűnik, az ő jelenlétük tovább színesíti a darabot, és ők hozzák be a színpadra a Karnevál-vonalat is.
Függetlenül attól, hogy a néző ismeri-e Hamvas Béla munkásságát, vagy akár a konkrét művet, szórakoztató darabbal találja magát szemben. Az író gazdag szókincse néhol ironikus, néhol csípős humorral zár le, vagy éppen bont ki egy-egy gondolatmenetet, egyszer lágy, máskor nyers mondatokkal tartja fent a figyelmet. Bár látszólag végig a borról beszél, közben számos más témát érint: nőket, vallásokat, világnézeteket is.
Hamvas nemcsak elmélkedik, hanem edukál is, nem felejti el többször is megjegyezni, hogy: „Az ivásnak egy törvénye van: bármikor, bárhol, bárhogyan”. Ez persze csak a borra vonatkozik, az előadás esetében már szűkebb a mozgástér: 2025. februárjától a Magyar Színházban lehet megnézni. Aki szereti az elmélkedősebb, mégis tartalmas műveket, és az intellektuális kikapcsolódást, nem fog csalódni, akár borral nézi meg, akár anélkül. Hiszen „végül is ketten maradnak, Isten és a bor.”
