A rendszeres sportolás kéz a kézben jár a boldog és egészséges élettel – ez derül ki a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC), valamint az olimpiai és paralimpiai mozgalom globális biztosítási partnere, az Allianz közös felméréséből. Bár kedvezőnek tűnik, hogy a fiatalok és szüleik egyaránt elismerik és megértik a rendszeres mozgás előnyeit, de így is alig mozog a fiatal generáció, csupán csak minden ötödik megkérdezett sportol rendszeresen, azaz hetente legalább öt órát.
A NOB és az Allianz felmérésben ötezer, 12 és 24 év közötti fiatal, valamint kétezer, 12–18 éves életkorú fiatal szülője vett részt. A kutatás 10 országban (Ausztrália, Brazília, Franciaország, Németország, Indonézia, Olaszország, Nigéria, Spanyolország, Svájc és az Egyesült Államok) készült, és célja az volt, hogy megismerjük, mennyit sportol a Z generáció, mi motiválja és mi akadályozza őket a mindennapos testmozgásban. A kutatás egyedülálló demográfiai részletességgel mutatja be a fiatalok sportolási preferenciáit, félelmeit, ugyanakkor rávilágít kulcsfontosságú és újonnan felmerülő kérdésekre.
Csak minden ötödik fiatal sportol
A részvétel a fontos, azonban ehhez a sportban is meg kell adni a lehetőséget, például a fiataloknak, akiket számos tényező hátráltat a rendszeres testmozgásban, de motivációjuk is szerencsére bőven van. Kifejezetten biztatóak a Z generáció fizikai aktivitással kapcsolatos attitűdjei: 72 százalékuk tartja fontosnak az aktív sportolást, a válaszadók több mint fele (55 százalék) pedig még iskolába is szívesebben megy azokon a napokon, amikor van ott lehetősége testmozgásra, mi több, elégedettebbek a tanulmányi eredményeikkel, és úgy érzik, jobban tudnak koncentrálni (46 százalék) a testmozgás után.
Azonban a sport és a testmozgás iránti elkötelezettség szintje továbbra sem magas, ötből mindössze egy átlagos fiatal (kevesebb mint 20 százalék) sportol hetente legalább öt órát vagy annál többet. Arra a kérdésre, hogy milyen akadályok vagy aggályok gátolják őket a sportolásban, a fiatalok elsősorban az egyéb kötelezettségeiket, főleg a tanulást említették (67 százalék). Az eredményekből az is kiderül, hogy nem akarnak ismeretlen emberekkel sportolni (53 százalék), és egyedül sem (50 százalék). Minden második válaszadó (49 százalék) mások róla alkotott értékítélete miatt aggódik, és esetleg amiatt, hogy nincs elég jó fizikai állapotban a sporthoz (49 százalék).
A pandémia csak rontott a helyzeten
Az elégtelen fizikai aktivitáshoz a globális kihívások is hozzájárulnak. A fiatalok több mint egyharmada (37 százalék) a megélhetési válság miatt sportol kevesebbet, minden harmadiknak pedig (30 százalék) az éghajlatváltozás okozta szélsőségesen meleg, csapadékos vagy vízhiányos időjárás korlátozza a lehetőségeit a testmozgásra. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a megkérdezettek harmada (31 százalék) saját bevallása szerint a koronavírus-járvány következtében mozog kevesebbet. 13 százalékuk pedig még mindig jelentős szorongást és aggodalmat érez a járvány terjedésével kapcsolatban.
A szülői háttér kulcsfontosságú a sportolásnál is
A felmérés fontos megállapítása az is, hogy a szülők többsége (több mint 90 százaléka) elismeri a sportolás egészségre és jólétre gyakorolt előnyeit. Arra is akad persze példa, hogy a felmenők ennél nagyobb szerepet játszanak gyerekeik fizikai aktivitásában. Késely Ajna háromszoros ifjúsági olimpiai bajnok és Európa-bajnoki ezüstérmes úszó édesanyja ultrafutó, édesapja pedig amolyan mindenevőnek számít a sportolásban. Nálunk nem az volt a kérdés a húgommal, hogy sportoljunk-e, hanem csak az, hogy milyen mozgásformát válasszunk – elevenítette fel karrierjének kezdeteit a párizsi olimpián is pontszerző helyen végző úszó. Úgy véli, hogy abból az erőből, amely abból a tudatból fakad, hogy képesek vagyunk kilépni komfortzónánkból és meghaladni önmagunkat, bárki meríthet, ez nem csupán a versenysportolók kiváltsága.
Hasonló véleményen van Ekler Luca paralimpiai bajnok, világ- és Európa-bajnok, világcsúcstartó magyar paraatléta. Hiszek abban, hogy mindenkinek saját magához képest kell a legjobbnak lennie, akár hobbisportolóként az aktív mozgásról, akár sportolóként az olimpiai felkészülésről legyen szó
– fejtette ki a jelenleg a párizsi paralimpián versenyző atléta, akinek részleges bénulást okozó gyerekkori stroke tett pontot ígéretes teniszkarrierjének végére. Később az atlétikában találta meg élete sportját, a parasportban pedig azt a közeget, ahol képes elfogadni önmagát és felszabadultan versenyezni.
