Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) mérései szerint az 1981-2010 közötti időszakban (minimum 30 év szükséges egy terület éghajlati vizsgálatához) évente átlagosan (a kerületek területi átlagainak az átlaga) 2 hőségnapot regisztráltak Budapesten, amikor a napi maximum hőmérséklet eléri vagy meghaladja 30 Celsius fokot – emelte ki elemző cikkében a Másfélfok.
Az írás azt fejtegette, hogy Budapestet, és a hasonló méretű nagyvárosokat mennyire veszélyeztetik az éghajlat változásai. A jövőbeli fővárosi klíma alakulásának kiszámításához a cikk szerzője egy regionális modellt és kettő forgatókönyvet alkalmazott. Az optimistább forgatókönyv szerint nagyjából tartjuk magunkat a Párizsi Megállapodásban rögzített célhoz és 2 Celsius-foknál korlátozzuk a globális felmelegedést a század végéig, a pesszimista szcenárió szerint viszonyt nem kezdünk semmit a kibocsátásokkal. A jelenlegi kibocsátási szintek alapján a világ inkább a pesszimista forgatókönyv irányába halad.
A cikk felhívja a figyelmet arra, hogy néhány kerületet kiragadva megállapítható, hogy például a múltban kerekítve 0 nap értékkel rendelkeznek a II., XII., XVI., XVII. és a XXIII. kerületek, ahol ez a 0 nap az évszázad közepére 5-24 napra, az évszázad végére 9-51 napra emelkedhet. A legrosszabb értékekkel a VI. kerület rendelkezik, ahol a 1981-2010-es időszak 7 napos értéke az évszázad közepére 34-45 napra, az évszázad végére 38-61 napra emelkedhet.
Ennek egyik oka a zöldfelületek hiánya lehet. A városi klímára a növényborítás kedvező hatását már régóta sokan, sokféleképpen bizonyították. Városi zöldfelületeink (parkok, növényborítások, cserjék, fák, fa- és cserjesorok, erdők számos ökológiai szolgáltatást nyújtják társadalmunk és az élővilág részére. Budapesten a városi zöldfelületek aránya kerületenként 1 százalék és 75 százalék között változik. Habár a főváros átlagos értéke 45,7 százalék, amely látszólag kedvezőnek tekinthető, de ez főként a Budai-hegységnek, valamint a külső kerületek nagyobb beépítetlen területeinek köszönhető.
Összegzésként a Másfélfok kiemeli, hogy a hőségnapok kockázatának csökkentéséhez szemléletváltásra van szükség, a zöldfelületeket, fákat, cserjéket ugyanúgy a városi infrastruktúra részének kellene tekinteni, mint a vízvezetékeket, vagy az elektromos kábeleket. A zöldfelületek kialakítása, telepítése mellett azok folyamatos gondozására is szükség van. A régi és új felületeknek rendszert kellene alkotniuk. Szintén kiemelték azt is, hogy ha megfelelően alakítja ki egy város ezt az infrastruktúrát, akkor a növényzet nemcsak a hőség megfékezésében, hanem az extrém esőzések által okozott károk mérséklésében is a segítségünkre lehet.
