Pénteken este nagy vihar csapott le hazánkra. A hidegfront szélrekordokkal érkezett. A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatása azt közöltre, hogy a vihar miatt több mint 1000 tűzoltói beavatkozásra volt szükség, és mintegy 140 ezer fogyasztónál időszakosan szünetelt az áramellátás.
Az elmúlt két évtized mérései alapján elmondható, hogy a Dunántúl, azon belül is a Balaton, a Bakony és a Kisalföld térsége a leginkább kitett a szélviharoknak, amelyek döntően a téli időszakban és márciusban jelentkeznek. Országos területi eloszlásban azonban nagy eltéréseket kapunk: a Dunántúl északi felén a regisztrált összes extrém széllökés száma az elmúlt 20 év alatt 1-2 ezres nagyságrendű, míg az Alföldön jóval kevesebb, csak pár száz ilyen mérést rögzíthettünk. A klímaváltozás tovább fokozhatja ezeket az extrém szeles eseményeket: ha nem csökkentjük a kibocsátásokat, azaz a pesszimista forgatókönyvet követjük, akkor a fent említett térségben a század végére átlagosan akár 8 nappal több extrém szeles nap is előfordulhat évente, mint jelenleg. Ha ennél ambiciózusabb forgatókönyvet választunk, és legkésőbb 2040-től meredeken csökkennek az antropogén kibocsátások, akkor csupán 1-2 napos átlagos növekedésre számíthatunk 2100-ig
– írták még a márciusi porvihart követően publikált kutatásukban Bordi Sára, Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE meteorológusai a Másfélfok szakportálon.
A klímamodell-szimulációk és a mérési adatok alapján térségünkben a ciklontevékenységhez köthető viharok száma együtt emelkedik az üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedésével. Az átlagos szélsebesség csökkenése azonban nem befolyásolja az ország szélenergia potenciálját
– nyilatkozta korábbi cikkében Péliné Németh Csilla, a Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálat (MH GEOSZ) Meteorológiai Támogató Osztályának meteorológus főtisztje.
Mindez komoly veszélyt és anyagi károkat jelent az alapvető és kritikus infrastruktúrára nézve Európában. Szabó Amanda Imola éghajlatkutató a McKinsey tanácsadó cég és más szakcikkeket összefoglaló elemzésében írja, hogy
a hét legjelentősebb éghajlati szélsőségből (hőhullámok, hidegbetörések, aszályok, erdőtüzek, folyami és tengerparti árvizek, szélviharok) származó várható éves károk költsége már 2021-ben is is évi 3,4 milliárd eurót tett ki.
Az éghajlatváltozás hatására a század közepére ez az összeg hatszorosára, a század végére pedig tízszeresére nőhet. Az európai ipar számára jelenleg az árvizek és a szélviharok jelentik a legfőbb veszélyt, főként a különböző szerkezeti egységek károsodása esetén.
A várható éves károk költsége már napjainkban mintegy 1,5 milliárd eurót tesz ki és ez az összeg a 2080-as évekre tízszeresére emelkedhet. A magyarországi villamosenergiaellátó-rendszer esetén a legtöbb kárt jelenleg a szélnyomás jelenti. A szélsőséges szeles események valószínűségének növekedésével tovább fokozódhat a rendszert érő terhelés és ez gyakran a tartóoszlopok szerkezetének károsodásához vezet.
Mindezek a felé mutatnak, hogy ha nem törekszünk a globális felmelegedés mérséklésére, akkor még több kárral és veszteséggel kell számolnunk a jövőben, míg a környezet- és éghajlatvédelembe fektetett pénz nemcsak hogy nem vágná földhöz a gazdaságot, de megóvná azt, ahogy arra az IPCC is felhívta a figyelmet 6. Értékelő Jelentésében
– fejtette ki Lehoczky Annamária éghajlatkutató a tudományos testület álláspontját értékelő cikkében a Másfélfokon.
