A mozgalmas, és véres jelenetektől sem mentes harmadik epizód után lecsillapodtak a kedélyek a Hét Királyságban – már ami a gyilkolászást illeti. Viserys király a nemesei előtt fogadja korábban száműzött öccsét, Daemon herceget, aki az uralkodó engedélye nélkül indított, majd elhúzódó állóháború után – önmagát csalinak használva – nyert csatát a Keskeny tengeren.
A hosszú hajkoronáját rövidre cserélő Daemon a dicsőségben sütkérezve, és bátyját idegesítve kalandozik a fővárosban, belecsábítva a rosszba unokahúgát, Rhaenyra hercegnőt is, aki eddig minden kérőt elutasított.
A Targaryen-duó az éjszaka közepén álruhában a Bolhavégen üti el az időt, megcsodálva a Trónok harcából is ismerős vándorszínészeket. (Akkor Arya Stark láthatta az öt király csatáját Braavosban, ezúttal Rhaenyra döbbenhetett meg azon, mit gondol a nép az öröklési sorrend megváltoztatásáról.)
A sárkányos családban nem ritka, ha rokonok gubancolódnak össze, Daemon és Rhaenyra egy bordélyba tévedve esik majdnem egymásnak. Bár végül – a herceg szeszélye miatt – nem lesz semmi az esetből, a király segítője, Otto Hightower tudomást szerez a kihágásról (úgy tűnik, már 200 évvel Varys előtt is megesett, hogy a besúgók között gyermekmunkát alkalmaztak). A hercegnő azonban nem marad vigasz nélkül, a királyi testőr, Criston Cole karjaiban vigasztalódik. Természetesen mindent tagad, egykori legjobb barátnője, a mostani Alicent királynő pedig hisz neki.
Az epizód az eddigi legváratlanabb fordulattal zárul, Ser Otto áskálódását unokája érdekében végül megunja a király, és leváltja segítőjét. Ez nem túl gyakori Westeros történelmében (vagyis lényegében pont, hogy a jövőben), a Trónok harca eseményeire visszaemlékezők jól tudhatják, hogy a segítő szolgálata általában a halálával (vagy épp királya halálával) szűnik meg.
A negyedik rész a tipikus vihar előtti csend, mi halmozta azokat az eseményeket, amik később akár emberi sorsok felett dönthetnek egyik vagy másik irányba.
