A COVID-19 világjárvány első esztendőjében, 2020-ban az egy főre jutó havi nettó átlagkereset a NAV adatai alapján Magyarországon 210 585 forint volt (ami 21 százalékkal alacsonyabb, mint a KSH által közölt, kicsit más módszertan alapján készült, szűkebb körre vonatkozó adat (268 405 forint).
Szembetűnő az eltérés a település típusok között ezen a téren. Miközben Budapesten 276 ezer forint (+17 százalék), addig a városokban 204 ezer forintot (+16 százalék), a falvakban pedig 178 ezer forintot (+15 százalék) tett ki ez az érték (a megyei jogú városokban azonban csak 10 százalékot). Ennek azonban részben az összetétel hatás az oka, mivel a munkajövedelmet bevallók száma 131 ezerrel kevesebb volt.
Lesújtó adat, hogy 2020-ban (ekkor az azóta már megemelt minimálbér nettója 107 ezer forint volt) a települések 12 százalékán (375 település) 120 ezer forint alatt, a települések 31 százalékán 120–160 ezer forint között, 38 százalékán pedig 161–200 ezer forint között alakult a nettó kereset. Tehát a települések 87 százalékán volt az országos átlag alatt, s csupán 4 százalékán (119 település) volt 240 ezer forint felett a havi nettó átlagkereset. A nagyon alacsony jövedelmű települések ilyen nagy száma rávilágít arra, hogy Magyarországon igen nagy kiterjedésű területek vannak leszakadóban. A legmagasabb keresetűek egyébként a II. és a XII. kerületben, Telkin és Nagykovácsiban laktak.
A fővárosban (276 ezer forint), Pest (231 ezer forint) és Győr-Moson-Sopron (225 ezer forint) megyékben átlag feletti a keresetek szintje, míg jóval átlag alatti Szabolcs-Szatmár-Bereg (163 ezer forint), Békés (173 ezer forint), illetve Nógrád (175 ezer forint) megyékben. Ugyanakkor a keresetek változása 2019-hez képest közel azonos arányú volt, vagyis legalább a különbségek nem nőttek jelentősen.
