Márciusban lesz két éve, hogy a COVID-19 világszerte rendkívüli kihívásokat okoz az oktatási rendszerekben. Szinte leküzdhetetlen mértékű veszteségekkel állunk szemben ezen a téren
– nyilatkozta Robert Jenkins, az UNICEF oktatási vezetője.
A nehézségek leküzdéséhez ma már nem elegendő az iskolák puszta újra nyitása. A diákoknak intenzív szakmai támogatásra van szükségük ahhoz, hogy bepótolhassák az elvesztett oktatási időt és közösségi élményeket. Az iskoláknak a tanulás fizikailag is elérhető helyszínén túlmenően a gyermekek mentális és fizikai egészségét, szociális fejlődését is támogatniuk kell
– tette hozzá a szakember.
A jelenléti oktatás hiányában a gyerekek a világ számos részén elvesztették az alapvető számolási és olvasási készségeiket is. Gyermekek milliói maradtak le jelentősen arról a tudásról, amelyet csak akkor szerezhettek volna meg, ha az osztályteremben tanulhattak volna. Ezeket a komoly veszteségeket főként a fiatalabb és a hátrányos helyzetben élő gyermekek szenvedik meg.
Néhány beszédes és szomorú adat:
- Az alacsony és közepes jövedelmű országok esetében az iskolabezárások eredményeként a vizsgált 10 évesek akár 70 százaléka nem tud olvasni vagy megérteni egy egyszerű szöveget, szemben a járvány előtt mért 53 százalékkal.
- Etiópiában az általános iskolásoknak csak a 30-40 százaléka fért hozzá a tananyaghoz a becslések szerint.
- Az Amerikai Egyesült Államokban számos államban, köztük Texasban, Kaliforniában, Coloradóban, Tennessee-ben, Észak-Karolinában, Ohióban, Virginiában és Marylandben is megfigyelték az iskolabezárásokhoz köthető teljesítményvisszaesést. 2021-ben Texasban például a 3. osztályos gyerekek kétharmada a minimum szint alatt teljesített matematikából, míg 2019-ben a gyerekek fele nyújtotta ugyanezt a teljesítményt.
- Több brazil államban 4-ből 3 második osztályos gyermek nem tud olvasni, míg a járvány előtti időszakban ez az arány 2 gyermekből 1 volt.
- Dél-Afrikában az iskolások 75 százaléka egy teljes tanévnyi lemaradásban van. A jelentések szerint 2020 márciusa és 2021 júliusa között mintegy 400 000-500 000 diák maradt ki az iskolákból.
- Világszerte több mint 370 millió gyermek maradt ki az iskolai étkeztetésből az iskolabezárások idején, elveszítve ezzel azt, ami sok gyermekszámára az egyetlen megbízható napi élelemforrást jelentette.
- Egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a COVID-19 a gyermekek és fiatalok körében nagy mértékben okozott szorongást és depressziót. Egyes tanulmányok szerint a lányok, a serdülők és a vidéken élők körében jelentkeznek ezek a problémák a legnagyobb valószínűséggel.
Magyarországon a szülők fele szerint romlott gyermekének mentális, lelki egészsége a járvány alatt
– derült ki az UNICEF Magyarország 2021-es reprezentatív felméréséből.
Leginkább a 11-18 éves korosztály sínylette meg a pandémia legnehezebb, otthon töltött hónapjait: alvásproblémákról, befele fordulásról és motiválatlanságról számoltak be a legtöbben, míg a kisebbek körében elkalandozó figyelmet, túlzott mozgékonyságot és engedetlenséget figyeltek meg leginkább. Szakemberek szerint mindennek hosszú távú kihatása lehet, másrészt bár jelenleg általános iskolabezárás nincs, de számos osztály szorul időről időre karanténba, ezért a tanulságoknak változatlanul nagy jelentőségük van.
A 11-18 éves korosztály szüleinek 55 százaléka tapasztalta valamilyen mértékben az alvászavar és a „befele fordulás” felbukkanását. Ebben a korosztályban a szülők 26 százaléka szerint gyermekük figyelme könnyebben elterelődött, 25 százalék úgy tapasztalta, hogy a gyermek könnyen dühbe gurult, 23 százalék pedig a kamasz motiválatlanságára panaszkodott. A 7-11 éveseknél a szülők 54 százaléka tapasztalta negatív tünetek felbukkanását az otthon töltött idő alatt – a szülők harmada emelte ki, hogy a gyermek nyughatatlan, túlságosan mozgékony, de ezen korúak negyedénél is felütötte a fejét az alvászavar. A legkisebbeknél 49 százalékos az arány, vagyis a 3-7 éves gyermeket nevelő szülők fele tapasztalta a fenti negatív hatásokat.
Az UNICEF Magyarország a Publicus Intézettel együtt a pedagógusokat és pszichológusokat is megkérdezte a tapasztalataikról. A megkérdezettek egyöntetű véleménye az, hogy a járvány és a bezártság komoly negatív hatással volt pszichológiai jóllétükre. A szociális elszigeteltség miatt leginkább a szorongásos és pániktünetek erősödtek fel, valamint megnőtt a lehangolt, motiválatlan, depressziós kamaszok száma, illetve az ehhez kapcsolódó öngyilkossági gondolatok és kísérletek.
Jellemző volt még a kényszeresség, valamint az evészavar több formája is: voltak olyan kamaszok, akik akár 20-30 kilót híztak, míg mások önértékelési problémái anorexiához vezettek.
A napirend felborulása és a túlzásba vitt játékhasználat alvási nehézségeket okozott, a diákoknál előfordult, hogy óra közben vagy ahelyett is játszottak, így a tanulásban lemaradtak.
A pedagógusi és pszichológusi szakmát egyaránt erősen megterhelte a járványhelyzet az elmúlt másfél évben. A helyzet kritikus, többeket is rendkívüli mértékben megviselt a bezártság, a stressz és a plusz munka. Egyes esetekben a tanárok a kiégés jeleit mutatják, emiatt pedig megnőhet a pályaelhagyók száma, amely tovább fokozhatja a már így is súlyos pedagógushiányt, illetve lelki állapotuk erős kihatással lehet a gyermekek életére.
A pandémia okozta kihívásokra válaszul az UNICEF Magyarország többféle módon is nyújt segítséget a magyar gyerekek, illetve a róluk gondoskodó felnőttek számára. A „Lélekemelő Program” keretében a szülők ingyenes, csoportos foglalkozásokon vehetnek részt, ahol szakmai segítséghez juthatnak és egymást is támogathatják. A gyerekeket, fiatalokat interaktív iskolai foglalkozásokon segítik szakemberek és képzett önkéntesek abban, hogy felismerjék a problémákat, feldolgozzák a mentális kihívásokat és képesek legyenek tenni a saját lelki egészségükért.
A gyermekvédelmi szakemberek és pedagógusok számára pedig online tananyagot biztosít a szervezet a lelki egészség és a világjárvánnyal járó mentális kihívások témájában, illetve folyamatosan elérhető egy ingyenes szupervíziós szolgáltatás, amely személyre szabott mentálhigiénés támogatást nyújt pszichés jóllétük fenntartásához, szakmai kihívásaik kezeléséhez.
