25 éves fák és patakocska – vízérzékeny várostervezés a bécsi Zollergasséban

25 éves fák és patakocska – vízérzékeny várostervezés a bécsi Zollergasséban

Várhatóan éppen szezonkezdetre, júniusra készül el az osztrák főváros következő klimatizált utcája, a Zollergasse, ahol 25 éves fák, vízfolyás, pergolák és sok zöld kínál majd enyhülést a nyári kánikulában. A városi fák életkörülményein és a nyári záporok alkalmával hirtelen lehulló sok csapadék hasznosításán vízérzékeny várostervezéssel javítanak.

Júniusra hűs, zöld oázis lehet a Zollergasse, amely Bécs sűrűn beépített 7. kerületében található. Az utca Mariahilfer Straße és Lindengasse közti szakaszát ugyanis úgy alakítják át, hogy ellensúlyozni tudják a klímaváltozás negatív hatásait.

A sétálóutca közepére 25 éves platánokból ültetnek fasort, hogy azok négyméteres koronájukkal az első perctől kezdve valóban árnyat adó fák lehessenek. A fasort két pergola és tarkabarka virágoknak, bokroknak helyet adó zöldterületek egészítik ki. Kicsit feljebb vízfolyás csörgedezik majd és húsz különböző köztéri ülőalkalmatosság marasztalja a környékbelieket egy kis üldögélésre, beszélgetésre. A vakokat és gyengén látókat taktilis vezetősáv segíti úti céljuk elérésében, a bicikliseknek pedig húsz kerékpártároló kengyel áll majd rendelkezésére.

A fák életkörülményein és az esővíz-gazdálkodáson vízérzékeny várostervezéssel javítanak. Ennek köszönhetően a fák gyökérzete több vízhez és levegősebb talajhoz jut, így tovább élhetnek és erőteljesebben növekedhetnek. A módszer alkalmazásának további előnye, hogy heves esőzésekkor kisebb terhelés éri a csatornarendszert. A lezúduló esővíz ugyanis nem közvetlenül a csatornarendszerbe folyik, hanem beszivárog a talajba. Ezt a fák közelében, a burkolatba épített nagy szemű kőzúzalék-réteg és különböző vízmegtartó rétegek – például aktív szén – beépítésével érik el. A közeli fákat gyökereikkel pedig elérik és átszőhetik ezeket a rétegeket, így innen is vizet vehetnek fel.

Ugyanez a körforgás vonatkozik a sétálóutcában található „patakocskára” is, amelyet a talajba épített szórófejek „táplálnak”. Az elpárolgó víz folyamatosan hűti a környék levegőjét, míg a felesleg – a talaj természetes lejtésénél fogva – vékony vízrétegként folyik végig egészen a virágágyásokig és a fákig, hogy ott hasznosuljon. A vízelvezetést át lehet állítani nyáriról téli üzemmódra, így a sós hólé nem juthat a fák gyökeréhez.