A Magyarország-Oroszország (1-2) barátságos mérkőzéssel véget ért az idei év a labdarúgó válogatott számára. Nemzeti tizenegyünk felemás évet tudhat magáénak, két részre bontva, két teljesen más stílusú szövetségi kapitány irányításával hagyta a háta mögött 2014-et a csapat.
Az évet Pintér Attila irányításával kezdte meg a magyar labdarúgó válogatott. A szakember székfoglalója óta megosztó személyiség volt. Kinevezése előtt külföldi edzőről beszéltek az MLSZ vezetői, ezért kinevezése a szurkolók jelentős részében csalódást keltett. A korábban játékosként és klubedzőként is sikeres kapitány azonban élvezte a vezetőség bizalmát. Olyan lehetőséget kapott, amit elődei közül szinte senki: évközi összetartásokat tarthatott a keret tagjainak. Ezek hatékonysága azonban megkérdőjelezhető volt. A légiósok többségét klubja nem engedte el (ezt előre látni lehetett), az itthoni mezőnyből pedig annyi játékost kipróbált ezeken az összetartásokon, hogy az állandóság nem feltétlenül volt meg.
Bemutatkozó mérkőzésén, a finnek elleni győri barátságos meccsen mégis főként légiósokra épült a csapat. És az első meccsen elszenvedett vereség (1-2) nem tett jót a megítélésének. A Dánia elleni debreceni stadionavató meccsen kapitánykodása legjobb játékot produkáló mérkőzésén 2-2-es döntetlent ért el egy erősebb játékerőt képviselő (azonban a nyári világbajnokságra ki nem jutó) válogatott ellenfeleként. Az ezt követő két találkozóját (Albánia 1-0, Kazahsztán 3-0) ugyan megnyerte a csapat, de a játékunk elég nyögvenyelős volt. Az első tétmérkőzésen pedig jött a nem várt pofon, hiába vezettünk sokáig, a vendég Észak-Írország megfordította a mérkőzést, és a jóval gyengébb játékerőt képviselő válogatott elvitte a három pontot Budapestről.
Az észak-írek elleni vereség Pintér Attila állásába került, a helyét a négy őszi mérkőzésre beugró megbízott kapitány, Dárdai Pál vette át. A pár évvel korábban még játékosként a válogatottban pályára lépő 38 éves szakember felnőtt csapatott még nem irányított, egyelőre a Hertha BSC utánpótlásában dolgozik. (2012-ben már irányította az NB II-es válogatottat néhány barátságos mérkőzésen, de az sem nevezhető komoly, felnőtt csapatnál szerzett tapasztalatnak, bár kétségkívül hasznos volt Dárdai Pál számára.) A saját mentalitását a játékosokra is rávetítő fiatal kapitány egy meglehetősen nehéz mérkőzésen, a Romániai elleni bukaresti Eb-selejtezőn mutatkozott be a válogatott kispadján. A fegyelmezett és harcos játékkal elért 1-1-es döntetlennel nem csak a játékosokat, hanem a szurkolókat is maga mellé tudta állítani. Feröer-szigeteken 1-0-ra győzött a csapat, és bár a játék képe alapján kritizálták a válogatottat, a megszerzett 3 ponttal jobban jártunk, mint a görögök, akik otthon kaptak ki 1-0 arányban a feröeriektől. A Finnország elleni budapesti 1-0 után, bár a játék itt sem volt látványos, a közönség végleg Dárdai mellé állt. Az általa lejátszott három selejtezőn a maximálisan megszerezhető 9-ből 7 pontot bezsebelt a csapat, és versenyben maradtunk a továbbjutást jelentő helyek megszerzésé��rt. Az Oroszország elleni barátságos meccset a kísérletezésre és a csapatépítésre használta a kapitány, annak ellenére, hogy valószínűleg ez volt első kapitányi ciklusának utolsó meccse. A mérkőzést 2-1-re elbukta a csapat, de a szövetségi kapitány így is elnyerte a hazai közvélemény teljes támogatását.
A két kapitány kezei alatt összesen 45 futballista lépett pályára címeres mezben. Röviden posztonként is összegezzük a csapat teljesítményét.
Kapusok:
Ez az a poszt, ami miatt a leginkább nyugodtak lehetünk. Az immáron 92-szeres válogatott Király Gábor a nehezebb meccseket megkapta Dárdaitól, és jól le is hozta őket, de a másik két meccsen szerepet kapó ferencvárosi Dibusz Dénes is jó teljesítményt nyújtott. Mellettük számításba vehető Bogdán Ádám és Gulácsi Péter (akik Pintérnél szerepet is kaptak Rózsa Dániel mellett), de nem feledkezhetünk meg Megyeri Balázsról és Köteles Lászlótól sem, akik külföldi bajnokságokban és nemzetközi kupákban edzőnek. A kapusoknál nem lesz gondunk.
Védők:
Itt már kicsit borúsabb a kép. A biztos pont Juhász Roland, aki a Videotonban és a válogatottban is régi önmagát idézi. Bár fiatalabb már ő sem lesz, pár évig még erőssége lehet ennek a védelemnek. A másik stabil pont Kádár Tamás, aki balhátvédként és belső védőként is játszott a válogatottban, Dárdai minden meccsén lehetőséget adott neki. A nagy szélsőhátvéd-hiányunkban valószínűleg a balhátvéd poszt lesz hosszú távon az övé. Belső védőként Korcsmár Zsolt és Pintér Ádám közül kerülhet ki Juhász társa, vagy esetleg Vanczák Vilmos, bár ő többnyire jobbhátvédet játszik a válogatottban. Jobbhátvédet, ugyanis erre a posztra még mindig nincs megfelelő emberünk. Vanczák mellett Varga József és Simon Krisztián is játszott itt ebben az évben, de mindketten középpályások. Dárdai a paksi Fiola Attilának adott több ízben lehetőséget, azonban nemzetközi szinten ő is rutintalan még. A jövőben esetleg a Videotonban futballozó Szolnoki Rolandot lehetne még kipróbálni ezen a poszton. A Pintérnél bemutatkozó Lang Ádámnak még fejlődnie kellene, de a válogatott kapcsán valószínűleg halljuk majd még a nevét. Lipták Zoltán több meccsen is lehetőséget kapott, de vele kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy bár az NB I-ben a jobb védők közé tartozik, nemzetközi szinten nem elég gyors. Inkább a Lengyelországban egyre inkább formába lendülő Guzmics Richárd kerülhet újra a válogatott közelébe.
Középpályások:
A bal szélen Dzsudzsák Balázs fix pont a válogatottban. Rajta kívül Gera Zoltánról mondhatjuk el ugyanezt, a Ferencváros sokoldalú játékosa a középpálya több posztján is bizonyított. Tíz éves Premier League-tapasztalata nagyon hasznos a csapat számára. A Hamburgban játszó Stieber Zoltán és a poznani Lovrencsics Gergely klubszinten egyaránt sokszor bizonyított, azonban a válogatottban még nem igazán sikerült alapemberré válniuk. A szűrő posztján Varga József, Elek Ákos és Tőzsér Dániel is jó teljesítményt nyújtott (meg Gera is, amikor itt játszott), de Simon Ádám is számításba vehető. A Gera helyettesének számító Kovács István a Videotonban és az NB I-ben kiemelkedő ugyan, de a nemzetközi szinthez még sokat kell erősödnie és tanulnia – ezt Dárdai Pál is megmondta. Hozzá hasonlóan a jövő embere lehet a Németországban pallérozódó Kalmár Zsolt, akinek szintén idő kell még ahhoz, hogy meghatározó tagja legyen a nemzeti csapatnak.
Csatárok:
Szalai egy évvel ezelőtti nyilatkozata miatt Pintérnél kegyvesztett lett, de nem is akart jönni, Dárdai azonban visszahívta. Nincs élete formájában, ezeken a meccseken sem villogott, de a Feröeren szerzett gólja nagyon fontos találat, és a védőket lekötő, lefárasztó játéka is hasznosnak bizonyult. A magyar bajnokságban társ-gólkirály, és az idei góllövőlistát is magabiztosan vezető Nikolics Namanja jó és kevésbé jó játékot is produkált már a nemzeti mezben. Ha jó napot fog ki, akkor hasznos tagja a csapatnak. Priskin Tamás 3 góljával a csapat legeredményesebbje volt 2014-ben, azonban csak Pintér meccsein talált a kapuba. A Győri ETO-ban nem megy most neki a játék, de a csapatnak sem, így a Pintérnél rendszeresen meghívót kapó Rudolf Gergely és Varga Roland sem lett tagja a Dárdai-csapatnak. Csatárként számításba vehető a Törökországban légióskodó Futács Márkó, és a Ferencvárosban idén nem annyira lehengerlő Böde Dániel is.
