Bíztató bemutatkozáson van túl az újdonsült szövetségi kapitány, Dárdai Pál válogatottja. Az Eb-selejtezők első fordulójában még Pintér Attila vezetésével nem várt vereséggel rajtoló magyar labdarúgó válogatott rég nem látott eredményt ért el, pontot szerzett Bukarestben.
A meccs előtti felvezetésekben szinte mindig szóba került, hogy 1972-ben lőttünk utoljára gólt Romániában, és 1981 óta nem szerzett pontot odakint a csapat. Mindezek ismeretében jó eredménynek számít az 1-1.
Korábbi rossz szokását ezúttal levetkőzte a csapat, ugyanis legutóbbi három bukaresti fellépése alkalmával egyaránt hátrányba került az első öt percben. Most szerencsére nem így lett. Bár a románok aktívabban támadtak, a magyar csapat ezúttal fegyelmezetten védekezett. Támadásban ritkán jutott el az ellenfél kapujáig, de a 39. percben megrezdült a román háló. Sajnos Szalai Ádám fejesgólját les miatt nem adta meg a skót játékvezető. A félidő végén, a 44. percben azonban már tényleg gólt láthatott a publikum. Sajnos román gólt, ugyanis a szokásos magyar védelmi kihagyás után Raul Rusescu érkezett, és tiszta helyzetből lőhetett kapura, így megszerezte élete első válogatott gólját. A félidőre tehát egy gólos hátránnyal mehetett a magyar csapat.
Dárdainak sikerült felráznia a társaságot, a második félidőben aktívabb, kezdeményezőbb játékot produkált a társaság. Több helyzetet is alakított ki ellenfelénél a válogatott, azonban megint Rusescu talált kapuba. Szalai góljához hasonlóan azonban ezt sem adta meg a játékvezető, ugyanis szemmel láthatóan lesen volt a csatár. A 82. percben jött az áttörés. Szabadrúgáshoz jutott a magyar válogatott, ráadásul elég veszélyes helyről. Dzsudzsák és Tőzsér kupaktanácsa után Dzsudzsák Balázs lőtte kapura a labdát, amit a román kapus nem tudott hárítani. GÓL! 1-1
A hátralévő időben a küzdelem dominált, volt időhúzásért sárga, kapustámadás, kakaskodás, mindkét csapat próbálkozott, de újabb találat már nem született. A döntetlen a játék képe alapján reális, az előzetes várakozásokhoz, és a válogatott jelenlegi helyzetéhez képest jó eredménynek számít. A bukaresti döntetlen rem��lhetőleg önbizalmat ad a csapatnak az elkövetkező két mérkőzésre (ennyi selejtezőn ül még a kispadon kapitányként Dárdai Pál) és azokat a meccseket megnyeri a válogatott. Amennyiben ez így lesz, úgy újra lesz esélye a csapatnak a csoport harmadik helyének megszerzésére.
A Bukarestben pályára lépett játékosok rövid értékelése következik:
Király Gábor: A mai meccsen a magyar válogatottban minden idők legidősebbjeként pályára lépő játékosává vált. Rutinja, nemzetközi tapasztalata miatt szavazott neki bizalmat a kapitány, amit meghálált. Stabilitást adott a védelemnek, jól védett, a kötelezőt megfogta, a kapott gólnál esélye nem volt védeni, Rusescu nagyon üresen kapta a labdát, oda lőtte, ahova akarta.
Varga József: Varga József nem jobbhátvéd. Bár beharangozó írásunkban mi is azt írtuk, hogy nem lenne meglepetés, ha ezen a poszton szerepelne, egyértelműen nem ez az igazi posztja. A kapott gólnál ő is lemaradt a román játékosról, Rat be tudta adni a labdát. Ezt leszámítva küzdött, hajtott, de hosszú távon szűrőként hasznosabb lenne alkalmazni, és jó lenne találni egy olyan jobbhátvédet, akinek ténylegesen ez a posztja. (Ez az előző kapitányoknak sem ment.)
Juhász Roland: A legrutinosabb magyar védő, így egyértelmű volt helye a csapatban. Nem is okozott csalódást, hozta azt, amit várt tőle a kapitány.
Korcsmár Zsolt: Ezen a meccsen a belső védőkre összességében nem volt panasz, tették a dolgukat. Juhásszal jó párost alkotott a Fürth védője.
Kádár Tamás: Kellemes meglepetés volt a játéka. A diósgyőri balhátvéd több esetben mentett, labdát szerzett, és egy alkalommal védekezésének köszönhetően megakadályozott egy nagy gólhelyzetet.
Elek Ákos: Szűrőként stabilan játszott, állta a sarat a középpályán.
Gera Zoltán: Mezőnyben nagyot dolgozott. Bár amolyan második szűrőként majdnem észrevétlen volt, nem véletlen, hogy Dárdai a mezőny legjobbjának nevezte a mérkőzés után.
Lovrencsics Gergő: Észak-Írország ellen csereként a csapat egyik legjobbja volt. Most kezdőként játszott, gyakran cserélgették egymást a két szélen Dzsudzsákkal. Hiányossága, hogy bal lábbal nem tud beadni, így a baloldalon ő kevésbé volt hatékony. A tőle megszokott küzdőszellem azonban nem maradt el.
Stieber Zoltán: Kisebb sérüléssel küzdött a héten, ennek ellenére a kezdőbe jelölte a kapitány. Nem játszott rosszul, aránylag aktív volt, de még kicsit jobban össze kell csiszolódnia a társakkal. Sérülése után minden bizonnyal csak egy félidőt bírt.
Dzsudzsák Balázs: Pintér után Dárdainál is ő a csapatkapitány. Jól játszott, voltak veszélyes megmozdulásai. Bár a szögletei nem mindig voltak jók, és az első félidőben volt egy balul sikerült szabadrúgása is, a 82. percben szerzett szabadrúgásgóllal feltette az i-re a pontot.
Szalai Ádám: Visszatérése a válogatottba hasznos volt. Sokat küzdött elöl, két védő is besárgult róla, végig lekötött legalább egy román védőt. Bár sok labda nem jutott el hozzá, szükség van rá a csapatban.
Nikolics Nemanja: Az észak-írek elleni produkciója után kellemes meglepetés volt egy jóval aktívabb és harcosabb Nikolics. És ha a végén az a lövése bemegy…
Simon Krisztián: Bukarestben bemutatkozhatott a válogatottban. Nem látszott rajta a megilletődöttség, látszott rajta az igyekezet.
Tőzsér Dániel: Gera Zoltán helyére érkezett, mivel a Ferencváros játékosa nem tud még ebben az iramban 90 percet végig játszani. Alig húsz percet volt a pályán, védekező feladatát ezalatt megfelelően látta el.
Dárdai Pál: Küzdő, profi mentalitású, harcos válogatottat ígért. Ezt be is tartotta. Edzőként az első felnőtt csapatnál eltöltött meccsén pontot szerzett a válogatottal Romániában, ez több elődjének egész pályafutása alatt nem adatott meg. Remélhetőleg kedden, a Feröer-szigeteken első győzelmét is bezsebelheti szövetségi kapitányként.
