A hazai mountain bike versenyeken évek óta az élmezőnyben szerepel Bokros Csenge Anna, de az elmúlt időszakban más szakgakkal is kísérletezett. A VESC Cycling Team 22 éves kerékpárversenyzőjével a Csömöri Bringafesztivál XCO versenye után beszélgettünk, ahol sérüléséből felépülve bronzérmet szerzett.
Először is gratulálok a harmadik helyezéshez. Milyen volt belülről a verseny? Láttam, hogy technikai probléma is hátráltatott.
Igen, hát a verseny során kétszer is. A váltóm mostanában nem működik olyan jól és ledobja, hogyha hirtelen váltok. De abszolút teljesíthető volt így, nem volt nagy gond.
Hosszú idő óta ez az első verseny, ahol nagyon jól éreztem magam. Az utóbbi időben kicsit nehezebb időket élek meg a sport kapcsán. Ezen dolgozom már egy ideje, és ez most egy kis győzelem volt nekem, hogy ilyen jól éreztem magam közben. Még úgy is, hogy harmadik lettem, ami nem azt mutatja, amit amúgy tudok, de remélem jó úton járok ahhoz, hogy újra jobban menjen a versenyzés.
Nemrég volt egy sérülésed. Ebből sikerült teljesen felépülni?
Öt hete eltörtem az ujjam. Idén belekóstoltam az enduro szakágba, amit nagyon szeretek, és vannak vele terveim meg céljaim is. És az első versenyen sikerült eltörnöm az ujjamat. Meg is műtötték, két drótot raktak bele, és tegnap szedték ki őket a Sportkórházban, Budapesten. Emiatt az is kérdéses volt, hogy el tudok-e indulni, de mindenképpen szerettem volna itt lenni.
És visszatérsz még az enduróba is?
Igen. Terveim szerint mindenképpen megyünk Olaszországba a nyáron, ott XCO világkupán is szeretnénk indulni, és az enduro világkupán is. Tervben volt egy lengyel verseny is, de azt a sérülés miatt ki kellett hagynom.
És az XCO szezonban mik a terveid még idénre?
Ez egy nehéz kérdés. Pont említettem az előbb, hogy most nehéz időszakon megyek át, utolsó éves U23-as vagyok, és nem úgy alakultak az elmúlt évek, ahogy azt szerettem volna. De mindenképpen újra úgy akarom érezni magam a versenyeken, mint régen, amikor kisebb voltam. Ugyanolyan jól, mint mondjuk ma. Érezni az erőt, azt, hogy élvezem, hogy vigyorgok verseny közben. Ez a mai nap most nagy öröm volt, hogy így sikerült. És elvárások nélkül szeretnék továbbra is versenyezni.
A hegyikerékpár OB-t idén is célba veszed?
Igen, mindenképpen indulok az országos bajnokságon. Az országúti OB-n is gondolkodtam, de pont ütközik egy enduro világkupával, úgyhogy értelemszerűen inkább arra megyek, mert most az a fő irány. Most ezek az évek ilyen újra kísérletezés, hogy mi az, amiben így jól érzem magam. Gondolkoztam azon is, hogy kipróbáljam az országutat, pár versenyt, de most az endurora nagyon rákaptam, és az XCO-val most így kiegészítették egymást, úgyhogy majd meglátjuk.
És a többi kerékpáros szakág mennyire vonz téged? Például az országút vagy a cyclocross?
A cross egyáltalán nem. Én nem hidegre vagyok kitalálva. A sárban nagyon szeretek biciklizni, de ha 10 fok alá megy a hőmérséklet, én nagyon fázom. Meg az, hogy biciklivel fussak? Azzal inkább tekerni kéne. Ez engem annyira nem vonz.
Az országútit próbáltam, tavaly indultam az országos bajnokságon is, ami az első országúti versenyem volt. Élveztem, mert első volt, és új élmény, de kicsit untatott. Úgy érzem, hogy nem nekem való az, hogy bolyban taktikázva tekerjek. Jobban szeretek magamért menni. És hogyha elesek, akkor az miattam történik, nem azért, mert például a bolyban valaki elesik, és akkor esek én is.
Úgy tudom tanulsz is a sport mellett. Mennyire nehéz összeegyeztetni a kettőt?
Ez nagyon jól megy szerencsére. Veszprémbe, a Pannon Egyetemre járok, és a veszprémi csapat tagja vagyok, ez egyetemi sportklub, és abszolút nyitottak mindenre.
Nemzetközi tanulmányok szakon tanulok, jövő tavasszal végzek. És szerintem pont amiatt, hogy sportoló vagyok, jobban megy a tanulás is, mert jobban rá tudok fókuszálni és rákoncentrálni. Nem kellenek hónapok, hogy felkészüljek egy vizsgára. Nekiülök két héttel előtte, és maximálisan fel tudunk készülni ár, még így a sport mellett is.
Az egyetemen van sport és tanulás program, amiben benne vagyok, és így kedvezményes tanrendet tudok igényelni. Emiatt ha van olyan óra, ami kötelező lenne, de edzőtábor vagy verseny miatt nem tudok ott lenni, akkor ki tudom hagyni.
Az egyetem után is élsportolóként képzeled el magad?
Ha pár évvel ezelőtt beszélgettünk volna, akkor azt mondom, hogy mindenképpen, 100 százalékosan. Most emiatt a hullámvölgy miatt úgy vagyok vele, hogy nem biztos. Nagyon nehéz lépést tartani a külföldiekkel, teljesen más háttérrel rendelkeznek, más mentalitással, más közeg veszi őket körül. Nagyon nehéz kitörni itthonról, ritka, akinek sikerül. Most inkább azt mondanám, hogy újra élvezni szeretném a versenyzést, stresszelés nélkül, és ha sikerül, akkor sikerül, ha nem, akkor nem.
Most a veszprémi csapatba kaptál egy erős csapattársat, Bruchner Reginát. Mennyire tudjátok egymást húzni előre, mennyire van rivalizálás? Hogy alakul a kapcsolatotok?
Én sosem voltam ilyen rivalizálós típus. Inkább örültem annak, hogy lesz egy másik erős lány is a csapatban. És valamilyen szinten könnyebbség, hogy más is van a csapatban, nincs az a nyomás, hogy nekem kéne teljesítenem, hanem ott vagyunk többen is. Ő is fiatal még, ráadásul ősztől jön az egyetemre, úgyhogy valószínűleg együtt is fogunk tudni edzeni.
Edzés szempontjából egyébként kicsit magamnak való vagyok, szeretek egyedül menni. Általában a fiúkkal szoktam edzeni, barátokkal, de velük főleg az enduro miatt.
Mondtad, hogy dolgozol sportpszichológussal is. Ő miben tud segíteni neked?
Nagyjából öt éve már voltam nála, de akkor csak nehány alkalommal. És most újra eljutottam arra a pontra, hogy változtatni kell, és néhány hónapja újra járok hozzá, és most kezd beérni a közös munka. Ez is ilyen hullámvölgyes, valamikor rosszabb, valamikor jobban érzem magam. De most ez a verseny bebizonyította, hogy tényleg jó úton haladok.
