Elég mozgalmas volt a tavalyi éved. Milyennek értékeled 2022-t?
Nagy ugrás volt az életemben, sokat versenyeztem, több mint 30 versenynapom volt. Nehéz volt összeegyeztetni mindent, mivel akkor még egyetemre jártam, akkor végeztem a szakmai gyakorlatom, különböző egyetemi projekteket végeztem. Közben márciusban bemutatkozhattam az osztrák Radligában. Ezt mondhatjuk az első külföldi nagyobb sikernek, és akkor kezdtem el én is elhinni, hogy van keresnivalóm ebben a sportban. Az osztrák szövetség segített abban, hogy versenyeken indulhassak, tapasztalatot gyűjthessek nívós mezőnyben.
Melyik volt azaz eredmény, amire leginkább büszke vagy?
A márciusi leondingi versenyt tudnám kiemelni. Akkor értem el azt a szintet, hogy a külföldi elittel is fel tudtam venni a versenyt. A Radligában nemcsak osztrákok, hanem németek és csehek is indulnak, így elég nívós mezőnyben versenyezhettem, miközben még utánpótláskorú vagyok. A szlovák V4-es verseny nem az én pályám volt, nagyon szintes volt, és én nem számítok hegyi menőnek, de végül egyedüli magyarként sikerült célba érnem.
Az idei évet már a spanyol Massi-Tactic csapatnál kezdted el. Miért pont rájuk esett a választás? Több ajánlatod is volt?
Igen, volt több ajánlat is, de ez a csapat ajánlotta a legkedvezőbbet, a feltételek is nagyon jók, sok UCI-s versenyen indul a csapat, köztük többnaposokon is. Úgy érzem, hogy ez egy nagyon jó ugródeszka lesz, hogy minél több versenyen megmutathassam magam, és minél többet fejlődjek. Remélem ez csak egy lépcsőfok a pályafutásomban, ahonnan még feljebb léphetek majd.
Abból a szempontból szintlépés, hogy kontinentális csapatról van. Mennyire profi a működés? Mennyiben mások a körülmények, mint a korábbi állomáshelyeiden?
A hazai tapasztalatokhoz képest ég és föld. Itt Spanyolországban a csapat lakásában élünk többen lányok. Kerékpárokat is kapunk a versenyekhez, edzésekhez. Táplálékkiegészítőket, ruhákat, felszereléseket is, szóval elég jók a körülmények. Már a konkrét idei versenynaptár is megvan, de ez egyelőre még nem publikus.
Szerencsére végeztem az egyetemen az alapképzéssel, így most már csak a bringára koncentrálhatok. Lényegében minden adott is ehhez. Kimegyek a lakásból, és az első erősebb hegy nagyjából 5 kilométerre van. Girona mellett lakunk, sok a bringás, az autósok is figyelnek ránk. Nagyon várom a szezont.
A versenynaptárról még nem beszélhetsz?
Egyelőre nem. De nagyon jó lenne, egy-két többnapos verseny is. Nyilván minden bringás álma, hogy Word Tour versenyeken is indulhasson. De igazából minden lehetőségnek örülnék, főleg ahhoz képest, hogy eddig csak kisebb versenyeken indulhattam.
És mennyi van beleszólásotok a versenynaptárba?
Egyelőre még nem volt ilyen megbeszélés. Azt kaptuk meg, hogy a csapat mikre megy. Az edzőtárborban lesz majd teljesítménymérés, illetve átbeszéljük majd, hogy kinek melyik pálya tetszik jobban, ki milyen erőben van. De nekem az a célom, hogy minél több versenyen megmutathassam magam.
Mennyire volt nehéz összeegyeztetni a tanulmányaidat és az élsportot?
Eléggé maximalista vagyok. Tudom, hogy a sport után is van élet. Így tudatosan építettem fel, hogy minél jobb legyek mind az egyetemen mind a sportban. Jelentkeztem mesterképzésre is. De sok volt egyszerre a tanulás és a sok edzés, főleg, hogy mellette dolgoztam is. A gyertyát a két végén égettem. De most is marad tanulnivaló, az angolt és a spanyolt kell tanuljam, hogy minél jobban megértsük egymást a vezetőséggel és a csapattársakkal.
Folytatod a tanulást, vagy az élsport lesz a fókusz?
Most a sport lesz az első. Ha felvesznek mesterképzésre, akkor egy félévet passziválok, hogy kiderüljön, hogy megy, amikor csak a bringára koncentrálok. Korábban ilyet még sosem volt nálam. Aztán meglátjuk, hogyan tovább.
