Szakmai körökben is még csak néhány éve létezik a „male depression”, vagyis férfi depresszió fogalma. Az elmélet lényege, hogy bizonyos jelenségek elfedik a betegség klasszikus tüneteit. Míg férfiaknál és nőknél egyaránt a nyomott hangulat, az érdeklődés elvesztése, az örömtelenség, az önvád, az önértékelés és a motiváltság csökkenése, az alvászavar, az étvágytalanság valamint öngyilkossági gondolatok esetleg öngyilkossági kísérlet utalhatnak depresszióra, addig férfiaknál sokkal gyakrabban jelentkezik szimplán ingerültség, agresszió, vakmerőség és függőség. Ez a nemek közötti különbség azonban eddig nem igazán szivárgott be se a hivatalos diagnosztikába, se a köztudatba.
Ausztriában jelenleg mintegy 730 ezer ember küzd depresszióval, közülük 264 ezer férfi.
Azt, hogy kevesebb férfit diagnosztizálnak ezzel a betegséggel, mint nőt, csak részben magyarázza, hogy a férfiak ritkábban fordulnak orvoshoz. Kutatások szerint a hormonok is szerepet játszhatnak ebben, de a kiváltó okokban fennálló különbség is hozzájárulhat az eltéréshez. Míg férfiaknál főleg a válás vagy a munkahelyi problémák tartoznak a legfőbb kiváltó okok közé, addig nőknél a szociális konfliktusok, illetve a munka-család-gyerekek miatti fokozott terhelés vezethetnek a betegség kialakulásához. Azt sem lehet egyértelműen elkülöníteni ugyanakkor, hogy a férfiakat nagyobb arányban sújtó alkoholizmus adott esetben önálló betegség-e vagy függőségben megnyilvánuló depresszió.
Az teljesen normális, ha félelemmel, szorongással vagy pesszimizmussal reagálunk a válsághelyzetekre vagy fenyegetésekre. Ha azonban a tünetek heteken át tartanak és korlátozzák a hétköznapokat, mindenképpen gondolni kell mentális betegségre is és segítséget kell kérni
– mondta Johannes Wancata a Bécsi Orvosi Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás klinikájának professzora a férfiak világnapja alkalmából, amelyet 2000 óta ünnepelnek meg, és amelynek középpontjában a férfiak egészségmegőrzése áll.
