Elnéptelenedő belvárosi utcák, lehúzott redőnyök, üres kirakatok. Már 2021 novemberétől érezhető volt az a tendencia, hogy a gazdasági élet némiképpen takarékos üzemmódba kapcsolt. A lassulást a háborús helyzet, majd az ennek következtében fokozatosan növekvő infláció tovább fokozta. A külső jelek a kívülálló szemlélő számára első körben ott nyilvánulnak meg, hogy egyre gyakrabban jelennek meg még a Belvárosban is az utcafronti üzlethelyiségeken a „Kiadó” táblák. A nem utcafronti helyiségek pedig már régen bezártak, kisebb szolgáltatók és kereskedők a veszteség minimalizálása érdekében jobbnak látták befejezni vagy legalábbis szüneteltetni a tevékenységüket. A nyári időszak elmúltával ez a tendencia csak tovább fokozódott.
Ez a jelenség, vagy legalábbis ehhez valamennyire hasonlítható állapot utoljára a 2005-2008-as válság idején volt tapasztalható. És sajnos ahogy most van módunk előre tekinteni a közeljövőbe, a gazdaság drasztikus lassulása és a magas infláció miatt 2023-ban ez a tendencia az üzletekkel nem is nagyon fog változni
– ismertette Ben-Ezra Orran, a Central Home ingatlanspecialistája.
Tapasztalata szerint erre a piacra, azaz az üzleti céllal bérbeadható ingatlanokra az a jellemző, hogy ilyenkor nem jön az árcsökkenés egyből, hanem a tulajdonosok eleinte kitartanak, és szeretnék tulajdonukat a korábban megszokott piaci ár szintjén áruba bocsátani. Jelenleg azonban úgy tűnik, hogy ennek a helyzetnek tartós javulására kevés az esély, a válság pedig előreláthatólag tavasszal csúcsosodik majd ki, és akkor várható az a patthelyzet, hogy a tulajdonosok vagy visszavonják kiadási, eladási szándékukat, vagy árcsökkentésre kényszerülnek.
Természetesen követjük a forint árfolyamának ingadozását is, hiszen már a mostani piacon is gyakori eset, hogy a kiadási árat a tulajdonos az értékállóság érdekében inkább euróban határozza meg. Komoly esély van rá, hogy a kiadási pénznem áttérhet az euróra a belvárosi üzlethelyiségek nagyobb része esetében
– tette hozzá a szakértő.
Kiemelte azt is, hogy ez a helyzet viszont magával hoz egy olyan jelenséget, hogy bár az ár csökkenő tendenciát mutathat majd, a folyamatos pénzromlás közben egy ellentétes dinamikát is beletesz a beárazási folyamatba, tehát a névleges pénzösszeg ugyan több lesz, de értékében mégis kevesebbet fog jelenteni a korábbi színvonalnál.
A Belvárosnak mindenképpen érdeke, hogy ne maradjanak sokáig üres kirakatok, lehúzott redőnyök, hanem minél előbb ismét élettel, és megfelelő szolgáltatásokkal nyerje vissza hagyományos pezsgését a terület.
