Az 5G-szolgáltatások alapvetően szükségesek számos olyan alkalmazáshoz, amelyek mind az uniós gazdaság különböző ágazatait, mind a polgárok mindennapi életét szolgálják. Becslések szerint 2021 és 2025 között az 5G-nek köszönhetően egy billió euróval nőhet az uniós GDP, ami akár 20 millió munkahely létrehozását vagy átalakítását is eredményezheti. Bár az 5G számos növekedési lehetőséget hordoz magában, bizonyos kockázatokkal is jár: az, hogy 5G-hálózatok kiépítésére és üzemeltetésére kevés forgalmazó képes, növeli a tőlük való függőséget és az „ellenséges állami szereplők” beavatkozásával kapcsolatos kockázatokat.
2016. évi cselekvési tervében az Európai Bizottság 2025-ben határozta meg az 5G valamennyi városi területen és minden főbb közlekedési útvonal mentén történő bevezetésének határidejét. 2021 márciusában kibővítette a célkitűzést: 2030-ra az Unió valamennyi lakott területére terjedjen ki az 5G-lefedettség. A számvevők azonban megjegyzik, hogy a tagállamoknak csak a fele foglalta bele ezeket a célkitűzéseket a nemzeti 5G-stratégiájába. A Bizottság különböző kezdeményezések, iránymutatás és finanszírozás révén támogatta a tagállamokat e célok elérésében, ám soha nem határozta meg egyértelműen az 5G-szolgáltatások elvárt minőségét. Emiatt egyenlőtlenségek alakulhatnak ki az 5G-szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok minősége terén az Unióban, ami tovább szélesítheti a „digitális szakadékot” – hangsúlyozzák a számvevők.
2025-ig Unió-szerte akár 400 milliárd euróra is rúghat az 5G-hálózatok fejlesztésének költsége, a jövőbeli gazdasági növekedés és versenyképesség támogatása érdekében. Mivel azonban számos tagállam lemaradásban van, az Unió még messze nem tudja kihasználni az 5G előnyeit
– jelentette ki Annemie Turtelboom, a jelentésért felelős számvevőszéki tag.
Hozzá kell tenni azt is, hogy az 5G biztonságával kapcsolatos tagállami megközelítések, különösen pedig az összehangolt fellépés szükségessége mind az Unió technológiai szuverenitása, mind az egységes piac egésze szempontjából stratégiai jelentőségű kérdés
– hívta fel a figyelmet.
Ciprus, Litvánia, Málta és Portugália kivételével valamennyi EU-tagállam teljesítette azt a 2020-as köztes célkitűzést, hogy legalább egy nagyváros rendelkezzen 5G-hozzáféréssel. Sok uniós ország azonban lemaradásban van 5G-hálózatainak kiépítése terén. A Bizottság megítélése szerint tizenhat uniós ország esetében a 2025-ös célkitűzés teljesítésének valószínűsége legjobb esetben közepes (Ausztria, Csehország, Észtország, Németország, Írország, Litvánia, Málta, Hollandia, Lengyelország, Portugália és Szlovénia), legrosszabb esetben pedig kicsi (Belgium, Bulgária, Horvátország, Ciprus és Görögország). 2021 novemberéig 23 tagállam még mindig nem ültette át azt az uniós irányelvet, amely többek között az 5G úttörő sávok kijelölésének határidejét állapítja meg. A számvevők hangsúlyozzák: a végrehajtás jelenlegi üteme mellett nagyon valószínű, hogy a jelenlegi évtizedre vonatkozó uniós célkitűzések nem teljesülnek.
Az 5G bevezetése együtt jár bizonyos biztonsági kérdésekkel. Az uniós tagállamokban székhellyel rendelkező forgalmazóknak be kell tartaniuk az uniós normákat és jogi követelményeket, ám a nyolc legnagyobb forgalmazó közül hat, például a Huawei (Kína) és a Samsung (Dél-Korea) nem az Unióban működik. A nem uniós országok jogszabályai jelentősen eltérhetnek az uniós normáktól, például a személyes adatok védelme tekintetében. A számvevők aggodalmuknak adnak hangot amiatt, hogy uniós felhasználókra harmadik országok jogszabályai vonatkozhatnak, ha egyes irányítóközpontok nem uniós területen helyezkednek el. A Bizottság gyorsan reagált, amikor az 5G biztonsága fontos kérdéssé vált uniós szinten:
az 5G kiberbiztonságra vonatkozó uniós eszköztárat 2020 januárjában fogadták el. Ez is túl későn jött már azonban azon számos mobilhálózat-üzemeltető számára, aki addigra már kiválasztotta a beszállítóit.
A számvevők azt is megjegyzik, hogy az 5G biztonsági aggályainak határokon átnyúló jellege ellenére általában kevés nyilvános információ áll rendelkezésre arról, hogy a tagállamok hogyan állnak hozzá a biztonsági kérdésekhez, különösen a nagy kockázatú forgalmazókat illetően. Ez megnehezíti, hogy a tagállamok összehangolt intézkedéseket alkalmazzanak, és így a Bizottság is kevésbé tud javaslatokat tenni az 5G-hálózatok biztonságának javítására.
Az Európai Számvevők megállapítása szerint mivel az eszköztárban szereplő intézkedéseknek nincs kötelező erejük, a tagállamok a gyakorlatban eltérő megközelítéseket alkalmaznak az egyes forgalmazók berendezéseinek használatára vagy a nagy kockázatú forgalmazókra alkalmazott korlátozásokra nézve. Továbbá, ha a tagállamoknak átmeneti időszak nélkül kell kizárniuk a nagy kockázatú forgalmazókat a hálózataikból, az jelentős helyettesítési költségekkel járhat. Jelenleg nem világos, hogy az ilyen költségek kompenzálása állami támogatásnak tekinthetők-e, és ha igen, akkor az összhangban van-e az uniós versenyszabályokkal.
A Bizottság mindeddig nem mérte fel, milyen hatással lenne, ha valamely tagállam egy másik tagállamban nagy kockázatúnak tekintett forgalmazó berendezéseit felhasználva építené ki 5G-hálózatait. A számvevők figyelmeztetése szerint egy ilyen forgatókönyv hatással lenne a határokon átnyúló biztonságra, sőt magának az egységes uniós piacnak a működésére is.
