Molnár Attila fantasztikus futással, 45.25 másodperces eredménnyel megnyerte a férfi 400 métert szombaton az apeldoorni fedettpályás atlétikai Európa-bajnokságon, ezzel sportág 17. magyar aranyát nyerte tető alatti Eb-n.
Az FTC sprintere esélyesként és európai ranglistavezetőként érkezett Hollandiába, ahol a pénteki előfutamban és elődöntőben is megvillantotta klasszisát, mindkét futását könnyedén nyerte meg, utóbbit 45.48 másodperces remek idővel, amivel az egész mezőnyt tekintve a legjobb volt. Azonban nemcsak az idő és a futamgyőzelem volt nagyon biztató a döntő előtt, hanem az is, hogy Molnár a szavai szerint könnyedén futott, és úgy érezte, a formája alapján 45 másodpercen belüli időre is képes lehet.
A fináléban a lengyel Maksymilian Szwed tűnt az első számú kihívójának, aki mindkét futamát megnyerte, egyaránt 46 másodpercen belüli idővel (45.69 mp, 45.78 mp). Molnár a legszélső, hatos pályáról rajtolt, míg a lengyel az ötöst kapta, így a start után az első körben végig látta maga előtt a magyar futót, aki már pénteken elmondta, hogy a 200 méter végén a bevágás rendkívül fontos lesz és mindent megtesz majd azért, hogy az első helyen forduljon rá az utolsó körre. Ennek megfelelően óriási tempóban futotta meg az első két kanyart és a célegyenesben ellentmondást nem tűrően, egyértelmű előnnyel vágott be az egyes pályára. Onnan egészen az utolsó kanyarig magabiztosan vezette a mezőnyt, a célegyenesre fordulva viszont láthatóan besavasodott, a lengyel sprinter pedig ráfutott, de megelőzni nem tudta.
Molnár Attila a magyar küldöttség első érmét szerezte Apeldoornban, egyúttal pályafutása első felnőtt medálját nyerte felnőtt világversenyen. Ez a magyar atlétika 60. dobogós helye és 17. aranyérme fedettpályás Európa-bajnokságokon.
A végén besavasodtam, de ez szerintem elsősorban fejben történt, mert nehéz volt elcipelni azt a terhet, ami a tavalyi szabadtéri Eb elődöntőjét követően rám került. Azt hiszem, azóta még jobban tisztelek minden olyan sportolót, aki esélyesként tudott nyerni. Erősnek gondolom magam, de ennek most súlya volt, és akárhogy próbáltam elérni, hogy ez ne lenyomja a vállamat, hanem hátulról adjon lökést, nem sikerült. A felelősség és a lehetőség nagyon ott volt. Mint mondtam, ennek súlya volt. Kétszáz méter után volt bennem egy gondolat, hogy menni kell, mert ha ezt bevállaltam, akkor nyomjam végig, nincs kifogás. A célegyenesben, az utolsó méterek alatt már semmire nem gondoltam, csak, hogy jobb láb, bal láb, jobb láb, bal láb, aztán, hogy hányadik lettem. De amikor befutottam valahogy könnyebb lett a világ
– nyilatkozta a versenyt követően a 23 éves futó.
A magyar atlétika 17. fedettpályás Európa-bajnoki címét megszerző sportoló azt is elmondta, hogy mindenkinek nagyon hálás, aki valaha is foglalkozott vele, de külön kiemelte édesanyját és jelenlegi trénerét, Karlik Pált, a legtöbbet pedig tavaly elhunyt édesapjára gondolt.
