A versenysakkhoz öt év után visszatérő Lékó Péter nem zárta ki a folytatás lehetőségét, azonban egyelőre még korainak tartja azt, hogy döntést hozzon erről.
Ilyenkor túlcsordult érzelmi állapotban van az ember. Korai lenne a folytatásról beszélni, de fantasztikus volt ebben a magyar csapatban versenyezni. A magyar szövetség rendkívüli erőfeszítéseket tett és ha ebben a szellemben folytatja, ez a csapat rendkívül erős lehet
– jelentette ki a vasárnap befejeződött budapesti sakkolimpiát követően a 45 éves nagymester, akinek az volt a feltétele visszatérésekor, hogy az elmúlt időszakban román színekben játszó Rapport Richárd is hazatérjen, és asztalhoz üljön a sakkolimpián.
Lékó Péter azonban elmondta azt is, hogy a partikat és az ezzel járó stresszt nem élvezte, mert rendkívüli megterhelést jelent az idegrendszer számára egy ilyen torna, amikor két héten át szinte minden nap asztalhoz kell ülni. Ahogy fogalmazott, öt éve nem véletlenül vett más irányt a karrierje. Nagyon élvezte a szakkommentátori feladatait, valamint 13 éves kora óta irányítja Vincent Keymer felkészülését, és szerinte a német csapat éltáblása éppen a világklasszissá válás küszöbén áll.
Az utolsó előtti fordulóban hosszúra nyúlt a partim, éjfél volt mire kiderült az ellenfél, utána kezdődött a felkészülés, éjjel fél 4-kor feküdtem le, de persze alig tudtam elaludni. Fél 9-kor már csörgött az ébresztő. Egész életemben úgy éltem, hogy délután kell a legélesebbnek lennem, így áll be egy sakkozó bioritmusa, most pedig 11-kor már asztalhoz kellett ülnöm. szinte semmire nem emlékeztem a felkészülésemből
– osztotta meg a sakkolimpia jelentette kihívásokat Lékó.
A 2004-ben egyéni világbajnoki döntőt játszó nagymester a kilencedik kiemeltként végül 11. helyen záró magyar válogatott teljesítményére nagyon büszke volt, úgy vélte, ennél többet érdemelt volna ez az ötös Rapport Richárddal, Gledura Benjaminnal, Berkes Ferenccel és az orosz születésű Szjugirov Szanannal, mert fantasztikus csapategység alakult ki köztük.
Végig az élmezőnyben versenyeztünk, talán ha korai vereséggel hátulról jövünk, akkor a svájci rendszernek köszönhetően könnyebb ellenfelekkel játszva előrébb végezhettünk volna, de ez szakmailag sokkal többet ér, mert a világ legjobbjai ellen ültünk asztalhoz és egyszer sem vallottunk szégyent
– értékelt a pályafutása csúcspontján a világranglista negyedik helyén is álló Lékó, aki arra utalt, hogy a magyar csapat egyike volt annak a két együttesnek, amely játszott az elsőként rangsorolt amerikaiakkal, valamint a másodikként kiemelt és végül toronymagasan győztes indiaiakkal is.
Lékó Péter a saját teljesítményével ugyanakkor nem volt maradéktalanul elégedett. Úgy véli, hogy ha játékban van, akkor több döntetlenre végződött partiját meg tudta volna nyerni. Mint elárulta, nagyon megviselte, amikor kikapott az olasz Lorenzo Lodicitől.
Akkor minden megkérdőjeleződött bennem, nem azért tértem vissza, hogy ártsak a csapatnak, hanem hogy segítsem. Ezért azt kértem, hogy másnap pihenőt kapjak, mert szerettem volna túltenni magam a kudarcon. Számomra a fordulópontot az indiaiak elleni hatodik fordulós párharc jelentette, amikor sikerült döntetlent játszanom Rámesbábu Praggnanandhával. Ezzel visszatért az önbizalmam
– mondta Lékó, aki kiemelte még az utolsó előtti körben a szerb Alexey Saranával vívott partiját, mert ott nagyot "mentett", így maradt esélye a válogatottnak a zárónapon előkelő helyért küzdeni.
Lékó Péter a sakkról általánosságban úgy vélekedett, hogy a szuperszámítógépek kiölték az emberi logikát a játékból, mert amíg korábban a megnyitások logikusan épültek fel, most ha egy adott figura természetes helyére lép, azt akár rossz húzásnak jelzik a gépek.
Magyarország először rendezett sakkolimpiát, melyen a legjobb férfi együttes 11., míg a legjobb női csapat a 14. helyen végzett.
