Napjainkban egyre többször találkozhatunk a metaverzum kifejezéssel. Talán a legnagyobb hírverést akkor kapta ez a fogalom, amikor a Facebook átkeresztelte magát, és Meta néven fut tovább. A szakértők várakozásai alapján a metaverzum forradalmat hozhat az élet sok területén, sőt, szinte teljesen átírhat egy sor szabályt, az eddiginél kevésbé fizikális, sokkal inkább virtuális világot hozhat az életünkbe.
Azonban ez még inkább a jövő, egyelőre a legtöbb szervezet számára komoly fejtörést okoz, hogy egyáltalán miként kezdjenek neki, és hogyan illeszkedjenek be az új virtuális világba. Még érdekesebb kérdés, hogy a közszféra mit tud és akar kezdeni a virtuális valósággal, mennyire próbálja meg kiaknázni az abban rejlő lehetőségeket. Ez akár az új technológia jövőbeli fejlődésének is egyfajta irányt szabhat.
Habár jelenleg még nem létezik általánosan elfogadott definíció arra, pontosan mit takar a metaverzum kifejezés, azonban egyes ismertetőjegyekben már meg lehet állapodni. Abban például egyetértés alakult ki, hogy a kifejezés a digitális, fizikai és emberi világok összeolvadását jelenti. Ezek között már most is van valamilyen kapcsolat, a digitális és emberi világok például találkoznak a közösségi médiában vagy az online játékok többjátékos módjaiban. Az olyan technológiák, mint a kiterjesztett valóság (AR) a digitális világot terjesztik ki a fizikai térbe, míg a virtuális valóság (VR) a felhasználókat egy digitális-fizikai hibrid világba kalauzolja el. Nem véletlen, hogy ez a két fejlesztés jelenti a metaverzum alapját is.
Szintén kiemelt fejlesztési terület a mesterséges intelligencia, a gépi tanulás, a felhő, a skálázható technológia, a blokklánc, az Internet of Things (IoT), az 5G és az edge computing is. Ezek a technológiák biztosítják az intelligenciát, a hatékonyságot, a kapcsolódást és interaktív képességeket, melyekre a metaverzum épülhet. Emiatt a jövőbeli fejlődésük meghatározhatja azt is, merre halad majd az új, részben virtuális világ.
De mihez kezdhet az állam a metaverzummal? A többség inkább az üzleti lehetőségeket látja a technológiában, és kevesebb figyelem esik annak közösségi hasznosítására. Pedig katonák, sebészek, ügynökök vagy elsősegélynyújtók számára is lehetővé teheti, hogy megtanuljanak új készségeket és gyakorolják a meglévőket egy ellenőrzött környezetben. Ezen kívül ugyanígy használható lehet a metaverzum például veszélyhelyzeti forgatókönyvek tervezésére vagy poszttraumás stressz szindrómában (PTSD) szenvedő veteránok kezelésére is.
Még csak a folyamat elején járunk, de az kijelenthető, hogy a metaverzum folyamatosan bővül, új képességek és funkciók jelennek meg. Az ökoszisztéma egy sor hardverből, szoftverből, fejre helyezhető kijelzőkből, érzékelési eszközökből és szimulációs alkalmazásokból áll. Ezek a meglévő eszközök pedig nem csak a metaverzum építőelemei, hanem valós alternatívát nyújthatnak már most a közszféra szervezeteinek is
– ismertette Hosszu Gábor, a Deloitte Magyarország Technológiai Tanácsadás üzletágának igazgatója.
Az úgynevezett Unlimited Reality kifejezés éppen arra utal, hogy a szervezetek már jelenleg is kiaknázhatnak olyan megoldásokat, melyek valószínűleg fontos elemeivé válnak a virtuális világnak. A szakértők szerint kár a metaverzum kialakulására várni, mivel a rövidtávú lehetőségek már most is rendelkezésre állnak..
Az Unlimited Reality jelenleg három fő felhasználási területre osztható. Egyrészt az üzleti szimuláció fizikai és virtuális objektumok kombinálásával létrehozhatja a valós világ hibrid másait, melyek az üzleti műveletek optimalizálását és az intelligens döntéshozatalt célozzák (ez jelenthet például fejlettebb tervezési forgatókönyveket, szimulációkat, terméktervezést vagy tesztelést). Másrészt a kiterjesztett munkavállalói élmény a decentralizált digitális eszközmegosztás segítségével személyre szabott élményt nyújthat a tanuláshoz, együttműködéshez, munkahelyi elkötelezettséghez és produktivitáshoz. Végül az X-Reality élmények hibrid virtuális és fizikai megoldások, melyek új típusú közösségi részvételt hoznak mind az ipari, mind a polgári felhasználóknak.
A vállalatok már eddig is készítettek szimulációs forgatókönyveket, a technológia fejlődésével ezek egyre inkább megjelenhetnek a közszférában is. Így például egymástól fizikailag távol lévő emberek hatékonyabban tudnak együtt dolgozni földrengések, hurrikánok vagy terrortámadások esetén. Több példa is van már ilyen szimulációra, Amerikában például veteránokat kezelnek VR headsetekkel, akik PTSD-ben szenvednek
– foglalta össze Fazekas István, a Deloitte Magyarország Technológiai Tanácsadás üzletágának tanácsadója.
Azonban a közszférába történő bevezetés nem megy egyik napról a másikra. Egy állam számára az új technológiák alkalmazásakor kezdetben fontos, hogy kis lépésekkel induljon, olyan konkrét eredményeket érjen el, melyek bizonyítják a koncepció sikerét. Ezen kívül olyan új gondolkodókra, innovátorokra is szükség van, akik képesek kitörni a hagyományos keretekből, bátran merik alkalmazni a technológiai újításokat.
