Első ránézésre egy betonkockának tűnk, a gyakorlatban azonban a túlélést jelentheti a fáknak a szivacstégla nevű bécsi találmány, amely a fák gyökeréhez vezeti az esővizet. A kívülről egyszerű betontéglához hasonlító szivacstégla belsejében egy szelep található, amelyet egy elektronika nyit vagy zár attól függően, hogy a szenzorok érzékelnek-e vizet vagy sem.
Az elektronika némi késleltetéssel nyitja csak ki a szelepet, hogy az első adag, az útról bemosott szennyeződéseket is tartalmazó esővíz a hagyományos módon a csatornarendszerbe folyhasson és csak a tisztább esővíz jusson a fa tövéhez. Egy hőmérsékletérzékelő garantálja, hogy a téli pihenőidőszak alatt – amennyiben a hőmérséklet nem éri el a 8 Celsius-fokot –, ne nyisson ki a szelep.
A szivacstégla elektronikája napelemmel működik, ezt egy átlátszó burkolat védi, amelyre rá is lehet lépni, sőt rá is lehet hajtani. Arra az esetre, ha napokig – vagy esetleg hetekig – nem sütne ki a nap, akkumulátorok biztosítják az áramellátást. A szivacstégla előnye, hogy akár új fák ültetésekor, akár meglévők esetén könnyedén beépíthető a favermet övező szegélybe.
A szivacstéglát Univ. Lektor Dipl.-Ing. Gerhard C. Kidery fejlesztette ki Bécs Városával együttműködve, a prototípus 2021 óta tökéletesen teljesít a 18. kerületi Teschnergasséban. Most a másodikat építik be belőle a 15. kerületi Flachgasse átalakítása során. A fejlesztés jól kombinálható a szivacsváros megoldással is, amelynek lényege, hogy a fák gyökerének a burkolat alatt sokkal nagyobb teret biztosítanak és akár össze is kapcsolódhatnak.
A csapadékvizet pedig a fák gyökeréhez, illetve egy szivárogtató tartályba vezetik, ahelyett, hogy lefolyna a csatornán. Ha szivacstéglát is beépítenek, még több csapadékvizet tudnak a szivárogtató tartályba juttatni, aminek különösen a forró nyári hónapokban van nagy jelentősége. Így a fák több vízhez jutnak és nemcsak gyönyörűen zöldellnek a legnagyobb szárazságban is, de párologtatásukkal javítják a mikroklímát.
