Elméleti síkon a magyarok 62 százalékának nagyon fontos, további 26 százalékuknak pedig fontos a környezetvédelem – állapította meg friss, reprezentatív felmérésében az Epson. Az elméleti tudatosság a kor előrehaladtával egyre nő: miközben a 30 év alattiak csupán 57 százaléka tartja nagyon fontosnak, addig az 50 felettiek körében már 67 százalék nyilatkozott így. Emellett viszont még mindig magas, 12 százalék azoknak az aránya, akiket saját bevallásuk szerint nem foglalkoztat a téma.
Ugyanakkor a cselekvések szintjén már egészen más eredményt mutat a kutatás. A válaszadók 16 százaléka küzd saját állítása szerint sokrétűen a környezetért, azaz kilencnél többféle konkrét módon tesz is érte. A megkérdezettek további 49 százaléka négy-nyolc féle dologra figyel oda, míg 35 százalékuk gyakorlatilag csupán 1-2 környezettudatos tevekénységet végez, vagy még annyit sem.
Az, hogy minden harmadik ember elodázza a konkrét cselekvést, azaz csak készül rá, hogy majd egyszer zöld lesz, azt jelenti, hogy a fenntarthatósági barométer egyelőre esőre áll
– fogalmazott Drienyovszki Anna, az Epson hazai marketing vezetője.
Mit teszünk a környezetért?
A kutatásból kiderül, hogy a háztartási veszélyes hulladékok gyűjtőhelyre juttatását csak a válaszadók 38 százaléka tekinti fontos eszköznek a környezet védelméért folytatott harcában. A többség (67 százalék) szelektív hulladékgyűjtéssel, a víz- és élelmiszerpazarlás elkerülésével (62-59 százalék), a feleslegessé vált ruhák, lakberendezési tárgyak, háztartási eszközök továbbadásával (49 százalék) küzd a zöldebb jövőért. Nem meglepő a nemmel, korral, iskolázottsággal és lakhellyel kapcsolatos eltérések a valós aktivitásban: ahogyan várnánk, a nők, a 50-65 évesek, a magasabb iskolai végzettségűek és a nagyvárosiak mutatnak kiemelkedő aktívitást ezen a téren.
Mi a teendő a veszélyes hulladékokkal?
Ez a kettősség köszön vissza a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos attitűdökben is. Noha az akkumulátorokról és az elemekről tízből kilenc 18 és 65 év közötti magyar internetező tudja, hogy ebbe a kategóriába tartozik, azzal jóval kevesebben vannak tisztában (a válaszadók csupán 62 százaléka), hogy a használt nyomtató- és tintapatronok is ide tartoznak. Ezek után nem annyira meglepő, hogy a kiürült patronokat a kutatás alanyainak 21 százaléka olykor a háztartási vagy a szelektív hulladék gyűjtésére kijelölt tárolókban helyezi el – olykor még azok is, akik tisztában vannak vele, hova dobhatók ezek. Közülük minden tizedik időhiányra hivatkozva nem a megfelelő helyre viszi a kifogyott patront.
Mennyire környezetbarát a nyomtatás?
Összességében a nyomtatást (beleérve a tintapatront, a nyomtatót és a papírt) a megkérdezettek 76 százaléka tartja inkább károsnak, így sokan papír- és nyomtatókímélő digitális alternatívákat használnak. A legtöbben a banki kivonatokat (63 százalék) és a magazinokat (56 százalék) „digitalizálják”, és az egyéb számlák esetén is magas (49 százalék) azok aránya, akik nem papír alapon kérik a számlát. Hasonló a helyzet a rezsiszámlákkal (48 százalék) is.
Helyes és bátorítandó, hogy a digitalizációval igyekszünk kevesebb papírhulladékot termelni, amíg azonban a szemetesben köt ki a használt elem, az üres tintapatron és az elektronikai hulladék, addig tennünk kell a tudatosságunk növelése érdekében
– emelte ki Drienyovszki Anna.
Márpedig a kutatás szerint a leselejtezett elektronikai és elektromos eszközök 10 százaléka végzi a háztartási vagy a szelektív hulladék tárolóiban, m��g a lemerült akkumulátorok és elemek esetében különösen magas, 24 százalék ez az arány.
Drienyovszki Anna úgy véli, a globális energia- és klímaválság a jövőben még inkább előtérbe hozza a fenntarthatósági szempontokat, amihez az Epson ma már számos környezetkímélő megoldást nyújt a fogyasztóknak és cégeknek egyaránt -például az újgenerációs tintasugaras nyomtatókkal, amelyekkel akár 83 százalékkal is mérsékelni lehet a nyomtatásra fordított energiát.
