Ilyen lehet az üvegszálas adatátvitel technológia 2030-ban

Ilyen lehet az üvegszálas adatátvitel technológia 2030-ban

Jelenleg vitathatatlan az üvegszálas technológiák szerepe a szélessávú internethálózatokban. Azonban ezek főként a nagyvárosokat és környéküket szolgálják ki.

A technológiai fejlődés már évekkel ezelőtt alapjaiban változtatta meg a kommunikációt a munkában és a magánéletünkben is. Erre erősített rá a koronavírus-válság, amely miatt ugrásszerűen emelkedett az otthoni munkavégzés aránya, ez pedig csak növelte a szélessávú internetkapcsolatok iránti keresletet – ismertette Hosszu Gábor, a Deloitte Magyarország technológiai tanácsadás üzletágának igazgatója.

A járvány felerősítette a streaming, illetve az otthoni videójátékozás iránti igényeket, ami szintén erős és stabil internetkapcsolatot igényel. Ez a fejlődés várhatóan nem áll majd meg a következő években sem. A 2021-es Deloitte Fiber Survey eredményei szerint a fogyasztók nagyobb mértékben használnák az otthonról történő munkavégzési és a szórakozási lehetőségeket, ha a szükséges sávszélesség elérhető lenne számukra.

Az otthoni felhasználáson túl az ipar fejlődése is növeli a szélessávú internetkapcsolat iránti keresletet, az Ipar 4.0 és az IoT elterjedése, valamint az egyre népszerűbb elektromos autózás is fejlesztésre ösztönözheti a szolgáltatókat. A Deloitte tanulmánya szerint éppen ezért válhat az üvegszálas technológia még elterjedtebbé, mivel ez képes teljesíteni a fenti feltételeket, akár a nagyvárosokon kívül is alkalmas lehet megbízható és gyors kapcsolatot biztosítására.

Az optikai infrastruktúra kulcsfontosságú tényező a gazdaság túléléséhez a globális versenyben, az optikai összeköttetés pedig elengedhetetlen a vidéki régiók fejlődése szempontjából. Ez a technológia sokkal környezetbarátabb a rézkábelhez képest, mivel működése energiatakarékosabb, és alacsony költséggel szinte korlátlan kapacitást tud biztosítani – fejtette ki Major Dóra, a Deloitte Magyarország stratégiai és működési tanácsadás igazgatója.

A tendenciák persze a piacon is elindítottak egyfajta átalakulást: a klasszikus távközlési hálózatüzemeltetők egyre inkább bővítik üvegszálas hálózataikat, egyes szolgáltatók pedig teljes mértékben az alulszolgáltatott területekre összpontosítanak hálózataik kiépítésénél. A szektor szereplői is két részre kezdenek szétszakadni, a "NetCos"-nak nevezett cégek teljesen lemondanak a végfelhasználói üzletről, és hálózatukat más szolgáltatóknak adják bérbe. A végfelhasználókra összpontosító vállalatok pedig a "ServCos" teljes mértékben a szolgáltatásnyújtásra összpontosíthatnak, és beléphetnek a nagysebességű internetszolgáltatások jövedelmező piacára anélkül, hogy bármilyen hálózati infrastruktúrát birtokolniuk kellene.

A piac széttöredezettsége a konszolidációt és a NetCos és ServCos közötti interfészeket biztosító aggregátorok megjelenését egyaránt ösztönözni fogja

– magyarázta Major Dóra.

A tanulmány készítői szerint három fontos kérdés határozhatja meg az iparág következő időszakát:

  1. Hogyan alakulnak a száloptikai kapcsolatra jutó költségek és az ügyfelek fizetési hajlandósága?
  2. Hogyan fognak reagálni a nagy hálózatüzemeltetők az új szereplőkre és az optikai szálak piacának alakulására?
  3. Mennyire lesznek hatékonyak a kormányzati támogatások, és hogyan reagálnak majd a kormányzati intézmények a dinamikus piaci tevékenységre?

A fenti kérdésekre adott válaszok alapján a Deloitte szakértői felállítottak néhány lehetséges forgatókönyvet. A forgatókönyveikhez szakértői interjúk és természetes nyelvi feldolgozás (NLP) segítségével összesen 84 olyan társadalmi, technológiai, gazdasági, fenntarthatósági és politikai tényezőt azonosítottak, amelyek jelentős hatással vannak a piaci tevékenységre. Ezeket a tényezőket ezután súlyozták bizonyosságuk és potenciális jelentőségük alapján.

A forgatókönyvek előtt meghatároztak négy olyan tényezőt, melyeket viszonylag biztosnak tekinthetünk:

  1. A nagyobb feltöltési és letöltési sávszélesség iránti igény – különösen a 4K/8K TV, az AR, a videó, a felhőalkalmazások és a növekvő otthoni munkavégzés miatt.
  2. Digitális szakadék város és vidék között – a városi és vidéki területek közötti társadalmi szakadékok elmélyülnek, amikor a vidéki régiók lemaradnak a fejlesztések terén.
  3. Nyílt hozzáférés – a nyílt hozzáférés segít a jövőben jobban kihasználni és pénzzé tenni az alapinfrastruktúra intenzív használatát.
  4. Komplexitás a kiépítés tekintetében – az új fektetési technikák, az összes partner digitális hálózatba kapcsolása és az optimalizált folyamatok jelentős hatással lesznek az üvegszálas hálózatok kiépítésének sebességére és költségeire.

A biztos pontok és a változók után azonosított négy lehetséges forgatókönyv:

  • Szuperkoncentráció: A már meglévő távközlési vállalatok a réz- és kábelvezetékekből származó nyereséget az üvegszálas hálózatok tömeges bővítésére használják, minden más szereplőt maguk mögött hagyva.
  • Mobil dominancia: Az üvegszálas hálózatok elsősorban gerinchálózati infrastruktúraként szolgának, illetve alulszolgáltatott területeken használatosak. Az internet-hozzáférés többnyire a meglévő DSL/kábelhálózatokon és vezeték nélküli kapcsolatokon keresztül történik. Ezek elég gyorsak az új igényekhez.
  • Szuperfragmentáció: Az aggregátorok dominálnak, amelyek hibrid infrastruktúrákat kínálnak egy összetett technológiai környezetben, ahol számos internetszolgáltató van jelen. A végfelhasználók számos infrastruktúra és szolgáltató közül választhatnak.
  • Diszaggregáció: Az üvegszálas hálózatok a domináns technológia, mind a vidéki, mind a városi területeken. Ugyanakkor regionális monopóliumszerű hálózatszolgáltatói struktúrák alakulnak ki, a ServCo-k közötti éles árversennyel.

Némelyik forgatókönyv talán szélsőségesnek tűnhet, de az iparág valamennyi szereplőjének fel kell készülnie arra, hogy ezek bármelyike megvalósulhat.