London csatornahálózatát eredetileg 2 millió lakossal számolva építették, azonban ma már 9 millióan élnek a brit fővárosban. A rendszer túlterhelt, így évente mintegy 39 millió tonna szennyvizet pumpál a Temzébe. Az új szennyvízhálózat ezt a problémát hivatott orvosolni: a több mint 32 km hosszú és 7 méter széles alagutat közvetlenül a folyó alatt vezeti el egy mintegy 4000 fős szakembergárda, amely Európa legnagyobb szennyvíztisztító telepére szállítja majd a hulladékot. Az angol fővárost az elmúlt 150 évben nem érte ekkora mérnöki kihívás, és mivel minimum 90 méter mélyen a föld alatt kell dolgozni, ezért ez egyben a mai generáció legnagyobb mérnöki próbatételének is számít.
Hogyan indult a munkafolyamat?
2016-ban kezdték meg a főcsatorna építését, ehhez pedig első körben London legmélyebb alagútjainak kiásására volt szükség – ezek azonban kihívást jelentettek, hiszen 52 millió éve mozdulatlanul álló sziklákat és ásványi anyagokat fúrtak át és 53 millió köbméter törmeléket termeltek. A földmunkákhoz 100 méter hosszú és közel 10 méter széles kotrókat használtak, amelyeknek darabja 6 milliárd forintba kerül.
Hogyan jön fel a szennyvíz a mélyből? A csatorna legmélyebb pontja 250 méter mélyen van a Temze alatt, onnan éri el a bectoni szennyvíztisztító telepet. A hulladékot a mélyről kell felhozni, ehhez pedig gigantikus méretű és erejű szivattyúra van szükség. Az itt bevetett eszközök súlya több mint 50 tonnát nyom, másodpercenként pedig 106 köbméter vizet képesek felpumpálni. A csaknem másfél évtizedes, átszámolva több mint 2 billió forintot taksáló projekt kétségtelenül Nagy-Britannia egyik legnagyobb vállalása, de az eredmény önmagáért beszél majd: az évtizedek óta szennyvíztől szenvedő Temze végre megtisztulhat.
