A Halak Napján, vagyis 2024. március 20-án mutatták be hivatalosan a Magyar Halkönyvet, melynek négy szerkesztője Ferincz Árpád, Staszny Ádám, Dérer István és Urbányi Béla. A Magyarországon hiánypótlónak számító kiadvány az elérhető legfrissebb nemzetközi szakirodalmi adatokra, a lehető legteljesebb elterjedési térképekre, valamint a szerzők saját terepi tapasztalataira támaszkodva mutatja be a hazánkban napjainkban előforduló, természetvédelmi, horgászati vagy gazdasági szempontból jelentős halfajokat.
Hosszú, hároméves és korántsem zökkenőmentes, de mindenképp izgalmas alkotási folyamat, amelynek talán legkönnyebb része volt megtalálni és koordinálni azt a 22 nagy szakmai tapasztalattal rendelkező szerző kollégát, akik közreműködtek az egyes halfajok leírásának elkészítésekor
– ismertette a munkát Ferincz Árpád, a MATE AKI Természetesvízi Halökológiai Tanszékének vezetője, a kötet vezető szerkesztője.
Nem ért mindenki minden halhoz egyformán, így igyekeztünk úgy „kiosztani” az egyes halfajokat a kollégák között, hogy lehetőleg mindenki arról írhasson, amivel korábbi munkája során már foglalkozott. Az egyes fejezetek szerzőitől azt kértük, hogy ne vegyék elő a „nagy elődök” (például Berinkey László, Pintér Károly, Harka Ákos és Sallai Zoltán) könyveit, hanem tudatosan törekedjen az eredeti forrásmunkák (szakcikkek és saját terepi élményanyag) szintetizálására, hogy ne csak a külcsínt tekintve szülessen 21. századi minőségű, friss könyv
– tette hozzá a szakember.
Hozzátette, hogy fontos szempont volt a legújabb tudományos eredmények egységes, közérthető nyelvezetre való lefordítása is, hogy ne csak a tudományos közösség és az egyetemi hallgatók, hanem a horgászok és halbarátok kíváncsiságát is ki tudják elégíteni. A könyv gazdagon illusztrált, a szükséges magyarázó rajzokon és elterjedési térképeken kívül minden egyes halfaj esetében találunk egy-egy művészi grafikát, illetve habitusfotót is – ilyen kiadvány korábban még nem készült hazánkban. A kötet természetesen tartalmazza az egyes fajok általános leírását, információt a növekedésről, szaporodásmódról, táplálkozásról és az élőhelyről, amelyet releváns esetekben kiegészít a horgászati és gasztronómiai jelentőség is. A száraz tények mellett kevéssé ismert adatokat, érdekességeket is olvashatunk minden egyes fajról a „Ma is tanultam valamit” című fejezetben.
Hogy miért tartott három évig? Többek közt azért, mert meg kellett fogni a teljes magyar halfaunát, ahhoz, hogy lefényképezzük őket. Halat fotózni önmagában sem egyszerű, a megfelelő technika kifejlesztésével is több hetet eltöltöttünk. A ritka fajok közül volt olyan, amellyel szerencsénk volt és gyakorlatilag elsőre előkerült, de volt olyan is, amelyet hat kolléga három halászgéppel felszerelkezve hajnalig „kergetett” a Mura erősen szúnyogos árterében, miután addigra már „végighalásztuk” miatta a Hernád hazai szakaszát... Sokkal kevésbé kalandosak, de annál izgalmasabbak voltak a szerzők, a szerkesztők és a lektorok közötti szakmai viták, amelyek egyes esetekben kifejezetten hosszúra nyúltak, de mindenképpen hozzájárultak az kivitelezését tekintve impozáns végeredményhez
– foglalta össze ajánlóját Ferincz Árpád.
A Magyar Halkönyv jelenleg a kiadónál, a Magyar Országos Horgász Szövetségnél rendelhető meg, a megrendeles@mahor.hu e-mail címen.
