Országos méretű rendezvénysorozattal emlékezik Pilinszky János születésének 100. évfordulójára Juhász Anna irodalmár, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség. A XX. századi magyar irodalom egyik legnagyobb költőalakjának sokrétű életművét, egy egész éven átívelő centenáriumi rendezvénysorozat mutatja be Juhász Anna irodalmár vezetésével és szerkesztésében. Hogyan kell, és miért érdemes Pilinszkyt olvasni 2021-ben? E kérdés megválaszolására tesz kísérletet a centenárium központi eseménye, a Pilinszky 100 fogalom / centenáriumi szószedet. A kéthetente jelentkező, húsz epizódra tervezett online irodalmi beszélgetéssorozatban Juhász Anna vendégül lát egy-egy írót, irodalomtörténészt, zenészt vagy épp színészt, akikkel közösen felszínre hozzák Pilinszky költészetének személyes és jelenkori értelmezési lehetőségeit. Minden beszélgetés alkalmával a meghívott vendég összegyűjt öt-öt szót vagy fogalmat, ami bekerül a jubileumi szószedetbe. Így 2021 végére összeáll az a százas lista, ami a későbbiekben iránytűként utat mutathat Pilinszky János műveinek megértéséhez.
„Pilinszky ezt a kisvárosi Fehérvárt szerette… Szerette az itteni embereknek és barátoknak a pestiek számára ismeretlen finomságát, amellyel elfogadták és tisztelték otthona zárt magányát: csak a közeli sarokig kísérték, szemérmesen elkerülve, hogy lássák, melyik kapun lép be aztán. A zavartalan csöndet szerette sűrűn befüggönyözött ablakai mögött, azt, hogy következmények, akárki tolakodó kíváncsisága nélkül élhetett” – írja Kovács Péter művészettörténész, a költő unokaöccse Pilinszky közelében című, összefoglaló kötetében, amelyből kibontakozik Pilinszky élete, gyermekkora és a fehérvári művészeti élet is. Kovács Péter és felesége, Kovalovszky Márta, aki szintén művészettörténész, az 1960-as évek elejétől szerveztek ikonikus kiállításokat a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban. A Pilinszky számára fontos alkotók – Korniss Dezső, Ország Lili vagy Kondor Béla – tárlatait pedig rendre a költő nyitotta meg. Pilinszky mondhatni, hazajárt a városba, lakott a Budenz-házban, legtöbbször azonban Kovács Péterék Jókai utcai otthonában látták vendégül. 1980 nyarán, anyai nagyanyja halálakor költözött végleg a Királyok városába, ahol 1981 májusában bekövetkezett haláláig élt. Barátokra, nyugalomra, békére és „otthonra” talált, távol a zajtól. Életének utolsó hónapjait csöndesen tölthette el otthonában, egy tízemeletes panelház hatodik emeleti garzonlakásában.
A centenáriumi év szervezői nemcsak gondolatiságban, hanem a valós térben is megidézik Pilinszky Jánost. Juhász Anna exkluzív videósorozata olyan vidéki és külföldi helyszínekre kalauzolja el hamarosan vendégeivel a nézőt, amelyek Pilinszky számára nagy jelentőséggel bírtak, mint például a Vas megyei Velem és Szombathely, Székesfehérvár, vagy éppen Róma.
Juhász Anna első videós irodalmi útja forgatásakor csöngetett be Pilinszky utolsó lakásába. „Pár napja még azt hittem, csak városi felvételeket tudok majd készíteni a séta alkalmával. A székesfehérvári élő bejelentkezésünk után azonban megkeresett Bokros Judit újságíró, akinek édesanyja, Bokros Jánosné, Pilinszky egykori főbérlője. Az is kiderült, hogy még ma is abban a lakásban lakik, amit egykor a költőnek kiadott. Jeleztem, hogy szívesen váltanék pár szót az édesanyjával” – meséli az irodalmár.
A találkozó április 24-én létre is jött, Bokros Jánosné várta a stábot a lakásban. A belépés előtt Judit félrehívta Annát: „Judit elmesélte, hogy édesanyja előző este – a fotóalbumok között kotorászva – egy addig sosem látott füzetet talált, tele feljegyzéssel, Pilinszky kézírásával. A füzetet senki nem látta korábban, még ő, Judit sem. Lehet, hogy irodalomtörténeti pillanat vár a lakásban, egy elfelejtett füzet került elő a sorozatnak és az útnak köszönhetően?” – mondta Juhász Anna, aki ezután szűk egy órát töltött a költő egykori lakhelyén Bokros Jánosné, Judit nénivel.
Az albérletkeresés nem volt annyira bevett szokás a '80-as években, mint most. Az akkor pár hónapja házas Bokrosné sem akarta kiadni panellakását, míg a szomszéd nem szólt neki, hogy ki az, aki szívesen beköltözne oda.
„Az utolsó évben Ingriddel még nyár elején, Velemről érkeztek Fehérvárra. Mindketten feszültek, zaklatottak voltak, szüntelen és számunkra érthetetlen, átláthatatlan vitákban egymással. Hetek múltán Ingrid mélyen megbántva utazott el, bátyám pedig kórházba került” – olvasható Kovács Péter kötetében.
Ugyanerről a hangulatról számolt be Bokrosné, aki egy keményfedeles füzetet és Pilinszky János neki címzett levelét is kikészítette az asztalra. Elmesélte, hogy kétszer találkozott a költővel, egyszer 1980 nyár végén, amikor Pilinszky János és felesége, Ingrid Ficheux megtekintették a panellakást. Meg is felelt számukra, ám Pilinszky végül egyedül költözött be. Bár sok támogató barátra talált a városban és a házban, a költő mégis a világtól elzárkózva élt. Sok zenét hallgatott, amiről a füzet lapjai között találhat�� magnók, kazetták és műszaki tárgyak borítói is tanúskodnak. Talán a betűzött papírok miatt nem tulajdonított nagy jelentőséget a füzetnek az egykori főbérlő. Ennek ellenére megőrizte azt.
Az idős asszony emlékeit felelevenítve a füzetért nyúlt, amelyből több oldalnyi jegyzet került elő a költő kézírásával. Jórészt zenei feljegyzések, azoknak a zenéknek, zeneszerzőknek a listája, akiket hallgathatott. Vannak benne családi utalások, rövidebb és hosszabb bejegyzések is, valamint álmok leírásai. „2-dik álom: Bébivel az ivóban. Havas lépcső. Villa. Fénycsík az ajtó alatt. Vörösmárvány szobor. Fogpaszta-csók. (Tubus)"
Klasszikussá vált költőink kéziratai közül ritkán kerül a kezünkbe ilyen típusú dokumentum. A Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában őrzött, mintegy harminc autográf analekta, levél alapján nagy biztonsággal állítható, hogy Pilinszky János utolsó kézzel írt jegyzetei vannak a lapokon, ezt a benyomást a felbukkanás körülményei csak megerősítik. Az irodalomtörténeti szempontból is különleges, megtalált füzet hamarosan a jogörököshöz, Kovács Péter művészettörténészhez kerül, aki az eddig látottak alapján megállapította, a jegyzet „egyértelműen P. J. kézírása.” Csak remélni lehet, hogy a teljes műtárgyegyüttes közgyűjteménybe kerül – és így előbb-utóbb a kutatók és nagyközönség számára is elérhető lesz.
A városi séta, a megtalált füzet és az átadás története a Pilinszky100 centenáriumi sorozat Pilinszky és Székesfehérvár videójában mutatkozik be.
