A komáromi postagalambsport története a Múzeumbarát Kör rendezvényén

2020. február 25-én Komáromban, az Arany 17 Rendezvényközpontban került sor a Komáromi Klapka György Múzeum Múzeumbarát Körének rendezvényére, amelyen Saláth János tartott előadást a komáromi postagalambsport és postagalamb-tenyésztés történetéről.

Saláth Jánost gyerekkora óta érdekli a postagalambozás és annak történeti háttere. Kutatóként az elmúlt években foglalkozott aktívabban ennek komáromi vonatkozásaival, melyről a tervek szerint az idei év végére könyve is megjelenik.

Az előadó elmondta, hogy a postagalambok alkalmazása több ezer éves történetre tekint vissza, hiszen már a mezopotámiai Gilgames-eposzban és a római birodalom írásos dokumentumaiban is található rá utalás.

Komáromban két híres galambfajta van: a komáromi postagalamb és a komáromi bukó. Ez utóbbi a helyi értéktár részét képezi és arra is vannak kezdeményezések, hogy Hungarikummá váljon.

Európában az 1800-as évek második felében kezdtek el alakulni a postagalambokkal foglalkozó klubok, egyesületek. Magyarországon az 1882-ben Budapesten megalakult Columbia-kör volt ennek az úttörője (a szervezet 1936-ban megszűnt, helyette jött létre a Hungária Postagalamb Tenyésztők Országos Szövetsége). A komáromi egyesületekre vonatkozó források eléggé hiányosak, mert az első világháborút követően csehszlovákiai klubok alá tartoztak, így ebből a korból magyar nyelvű dokumentum elenyésző mennyiségben található. Az. első bécsi döntést követően 1939-ben Komáromban alakult meg a Klapka György Postagalambsport Egyesület.

A postagalamb azonban hosszú évekig nem elsősorban sportteljesítményéről volt ismert, hanem katonai funkciót is betöltött. Az 1848/49-es forradalomban való szerepe több irodalmi műben említésre került. A források szerint 1871-ben Komáromban már állandó katonai postagalamb állomás is működött. A postagalambok a legtöbb országban a hadsereg kötelékébe tartoztak 1960-ig. Ma is több ország hadseregének kötelékében vannak postagalambok, de jelentőségük a hadviselésben a modern technológia vívmányainak elterjedése miatt már elenyésző.

Komáromban a második világháború után stabilitás volt jellemző a postagalambászatban. Főleg Észak-Komáromban élte fénykorát ez a tevékenység, hiszen új egyesület alakult, klubház épült és Olimpiákon, Szpartakiádokon és országos kiállításokon is jól szerepeltek, többször győztek is.

A postagalambászat napjainkban sem tűnt el. Bár a sikerkorszak nagyjai már idősek, jelenleg is vannak élversenyzők: Dél-Komáromban Pusztai László és Herold Attila, Észak-Komáromban pedig Bugyi István és Dömötör János a legsikeresebbek.